Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A mintából való árusítás

A MINTÁBÓL VALÓ ÁRUSÍTÁS Ortutay Gyula Kiss Lajosról írva állapította meg, hogy a századvégre kialakult magyar néprajztudomány pozitivista módon, a részleteket gondosan feltárva és katalogizálva sorra tárgyalta a néprajz nagy tárgyköreit; a települést, az építkezést, a gazdálkodást, a díszítőművészetet, a népszokásokat, a hiedelemvilágot, a népköltészetet. A magyar néprajztudomány mégsem vált a részleteket leíró, katalogizáló tudománnyá, mert nagy egyéniségei a történeti és összehasonlító módszerekkel az európai kutatás szintjére emelték.

1 Ebből a fejlődésből sajátos módon kimaradt árucserénk kutatása, és csak legújabban indult meg ebben a tárgykörben az érdemleges kutatás.

2 Az árucsere kutatás gyorsan kiteljesedett, és ma már részletkérdései feldolgozására is sor kerülhet. Az alábbiak a népi árucsere egy kevéssé ismert részletéről, a mintából történő árusításról adnak számot, főleg századunk első felére vonatkozóan. Különösen hetivásáraikon találkozhattunk és találkozhatunk olykorolykor még ma is olyan árusokkal, akik árujuknak csak egy kis részét viszik föl a piacra. Ezt a kis részt mintaként használják, ezt mutogatják a vevőknek, ezt felhasználva adják el az otthon levő nagyobb mennyiségű árut.

3 A mintából mindenekelőtt nagy mennyiségű, nehezen mozgatható vagy valamilyen szempontból kényes, a maga egészében piacra nem hozható árut árulnak, amit nem elaprózva, hanem nagyobb mennyiségben, esetleg az egészet egyszerre szeretnék eladni. Ezért alkalmasabb a mintából való 1 ORTUTAY Gyula: Kiss Lajos. írók, népek, századok. Budapest, 1960. 297. 2 DANKÓ Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. Déri Múzeum Évkönyve 1973. Debrecen 1974. 281-304. 3 Vö.: BELSHAW, Cyril S. Traditional Exchange and Moderne Markets. Engelwood Cliffs: Prentile-Hall 1965.