Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Kötegyáni cementrajzok

KÖTEGYÁNI CEMENTRAJZOK Kötegyán századokon át bihari, a jelenben Békés megyei község, hazánk többi falujával együtt az elmúlt másfél évtized alatt nagy változáson ment át.

1 Ennek a változásnak egyik látható jele Kötegyánban az is, hogy 194959 között cementjárdákkal látták el a község utcáit. Kezdetben a járdákat helyben öntött cementrétegből csinálták. Ez a készítési mód lehetőséget nyíljtott arra, hogy a lakosok a portájuk előtti járdarészt egy újfajta díszítőeljárással díszítsék, szépítsék. Adatközlésünk erről, a falu átalakulásával együtt járó jelenségről kíván szólni. Az új díszítési eljárás abból áll, hogy a leöntött, de még nem kötött, nedves cementfelületbe kihegyezett pálcával vagy nagyobb vasszöggel belekarcoltak. A karcolást a cement megkötéséig különböző módon védték az elsimítódástól. Leginkább ócska deszkadarabot tettek föléje. A megkötött cementben aztán a bekarcolt rajzok megmaradtak, és még ma is jól láthatók. Egyedül a legkorábbi 1949-52-ben készült, forgalmas helyeken levő rajzok koptak meg, de a kevésbé forgalmas helyeken levők még ezek közül a legkorábbiak közül is épek. A cementrajzok nem folyamatosak. A rajzolók kiválasztottak egy-egy felületet és azt teleírták, telerajzolták. Egyedül a Vasút utcán van olyan hely, ahol három rajzfelület közvetlenül egymás mellett áll, folyamatos. Leggyakoribb cementrajzok a monogramok. A tanácsi alkalmazásban állott helyi paraszt-járdakészítők önmaguk is bele-belekarcolták neveik kezdőbetűit a cementbe. De általánosabb az, hogy a lakosok a saját neveiket örökítették meg a házuk előtti járdarészen. Érdekes, hogy sok eset1 DANKÓ Imre-KOREK József: Kötegyán. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. Gyula. 1960.