Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A máramarosi Kunigunda-monda kérdései
ban elmondhatjuk, hogy gyűrűnek mint jelnek legáltalánosabb jelentése a birtokbavétel, a tulajdonba vétel, sok más jelentés mellett. A Kunigundalegendában az a mozzanat, hogy Kunigunda a gyűrűjét (egyes változatok szerint jegygyűrűjét) az ajándékba kapott sóaknába dobta, azt fejezte ki, hogy a bányát birtokba vette, a saját tulajdonának tekinti. Ebből a szempontból lényegtelen az az egyes változatokban feltűnő megfogalmazás, hogy Kunigunda a gyürübedobással mintegy záloggal lefoglalta a bányát. Vagyis a Kunigunda-legenda gyűrű motívuma nem más, mint a tulajdonjegyként használt gyűrű ősi, minden nép hagyományában megtalálható jelképiségének szerepeltetése. 12 Azonban nemcsak a gyűrű tulajdonjegyként való használata ősi szokáselem a Kunigunda-legendában. Hanem a gyűrű vándorlása is. A hagyományokban a tulaj donjegyként használt gyűrű vándorlása, új helyen való felbukkanása általában az új helyzetben való jogfolytonosság meglétére hívja fel a figyelmet. Általában az új helyen, új körülmények között az eredeti tulajdonjog érvényére figyelmeztet, azt igazolja. Esetünkben is ez a helyzet, a valamelyik máramarosi sóbányából a lengyelországi bochnyai sóbányába „vándorolt" Kunigunda-gyűrű megtalálása az első kibányászott sótömbben arra hívta fel a figyelmet, hogy a bochnyai sóbánya Kunigundáé, tulajdonilag azonos azzal a magyarországi (máramarosi) sóbányával, amit apjától ajándékba kapott. Ez a gyűrűvándorlási motívum csodás elemekkel gazdagon, költőien fejezi ki azt is, hogy a bochnyai sóbányák megnyitásához és más lengyelországi sóbányák korszerű müveléséhez Magyarországból, Máramarosról hoztak bányászokat. Éppen Kunigunda kezdeményezésére. Legendánkban a gyűrű és a gyűrüvándorlás motívumának szerepeltetése annak is bizonyítéka, hogy a magyar-lengyel barátság, testvériség az ősi hagyományelemek közös alkalmazásában és használatában is megnyilvánul. 12 HLATKAY Mária: A magyar gyürü (Bp. 1938) című munkájára való utalással a Magyar Néprajzi Lexikon gyürü címszavára hivatkozunk (MNL. 2. Bp. 1979. 385-386 HORVÁTH Terézia); illetve a Jutta Seibert szerkesztette. Harmathné Szilágyi Anikó fordította: A keresztény művészet lexikona című munka gyűrű, karika címszavára (Bp. 1986. 112.) utalunk. Megemlítjük továbbá a HOPPAL Mihály. JANKOVICS Marcell. NAGY András. SZEMADÁM György Jelképtár című lexikonának gyűrű címszavát is (Bp. 1990. 81). Végezetre az érdeklődők figyelmét WHITTICK A.: Symbols, Signs and their Meanings című könyvére hívjuk fel. (Newton, Mass: Branford. 1960.)
