Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Néprajzi adalékok a daru szimbolikájához, címerben való megjelentetéséhez
Ebből az elbeszélésből is kitűnik, hogy a darvak kellemetlen, fülsértő, hangos krugatása volt a környezet számára a riasztó jelzés. Arról is van tudomásunk, hogy a bajt, bizonytalanságot, veszélyt észlelő darvak krugatásaik közben idegességükben-e, vagy azért, hogy mindent jobban lássanak, észlelhessenek, vagy hogy a közösség figyelmét jobban, biztosabban felkeltsék, hogy riasztásuk minél eredményesebb legyen, ugráltak, ide-odaszaladtak, hosszú nyakaikat ide-odahajtották. A jelié-jelzéssé váló dam egyik megfigyelt jellemzője volt mindenek előtt a figyelés. A riasztást ronda hangjukkal, hangos krugatásukkal végezték. A riasztás eredményessége érdekében ide-oda táncoltak, ugráltak, gyors mozgásokat végeztek és hosszú nyakukat szeszélyesen hajtogatták. Ezek közül a jellemző tulajdonságok közül rajzban-képben szinte egy sem ábrázolható, nemzedékek tapasztalata, megfigyelése, asszociatív készsége ebből a szempontból ragadta meg a dam hosszú, vékony, erőteljes hármas ujjban végződő, közepe táján térddel behajlítható lábait. A figyelő, őrködő dam mindig állt. A hármas ujjban végződő damláb - a hasonlóság alapján - a népi építészet egyik jellegzetes tényezője lett, a neve: daruláb, illetve darulábas tornácoszlopok. Arra, különben, hogy a dam mily közkedvelt, mennyire megfigyelt és mennyire hasonlítási alapul szolgáló, népszerű madár volt, leginkább népnyelvünk számos, a nevével - dam - összefüggő, abból származó szava bizonyítja. Nem árt, ha csak felsoroljuk az Új Magyar Táj szótár idevonatkozó címszavait: dam (a madár), dam (a szerkezet), daru-alma, dambogár, darubőgő, dambőgős, damdübögős, darubörgő, dambüllő, damfogó, darufőkötő, damgém, daruháj, damhajsaláta, darukapocs, damköles, damköröm, damláb, darulábsaláta, damlé, darulövő, damnyak, darunyaksarló, damnyakú, damökör, dampofájú, dams, damszeg, damszőrő, damszürke, damtehén, damtojás, darutoll, darutollas, daruzás, damzik, damzsál, darv, darvad, darvadozás, darvadozik, darvag, darvas, darvász, darvaszt, darvikol, darvog, darvogás, darvogat. 10 A darvak széles körben ismert, szeretett volta abból is kitűnik, hogy a múltban számos szólásunk, szólamunk és közmondásunk, illetve közmondásszerü szólásunk ráépült, róla szólt, vele, megfigyelt tulajdonságaival foglalkozott. A „Tekereg, mint ősszel a dam" (izgalmában a nagy 10 B. LÖRINCZY Éva (föszerk.): Új Magyar Tájszótár. 1. A-D. Bp. 1979. 953-956.
