Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Egy fűzérradványi ház

nunk, hogy mindenféle háztartási- és gazdálkodási eszközök tárolására, őrzésére szolgált. Fényképeink - amik a házas-porta eladás, átvétele idején, a hurcolkodás megkezdésekor készültek, jól mutatják, hogy a házban kiterjedt kendermunka folyt (gerebenek a falon), hogy szőlővel, borkészítéssel is foglalkoztak (erős fa szőlőprés), s hogy a tűzifát a szín előterében, „ereszében" vágták fel (tőke, belevágott aprító fejszével). A favágó tőkénél látható eszközök közül fel kell figyelnünk az erőteljes, durva, falusi kovács készítette kétágú törő kapára. De fel kell figyelnünk a szín egyik belső sarkában álló kézi malomra is, ami a legutóbbi időkig használatban volt, 1990-ig. A szín jelenléte, megépítése és sokirányú használata arról is árulkodik, hogy Radvány nem csűrös település. Mindezekből láthatjuk, hogy a füzérradványi Ó-faluban, valószínűleg régebbi, lebontott ház helyén, 1880-1890 táján épített és azóta több, de az alaprajzot, a külső megjelenési formát, az arányokat, a kiinduló hármas tagoltságot lényegileg meg nem szüntető változáson átment Hörcsik, legutóbbi gazdája után Hörcsik Zoltán-féle házként ismert ház a jól gazdálkodó, viszonylag jómódú, a községben tekintélyes család háza, házastelke volt. Ebből a Hörcsik családból nem egy, a község és az egyház életében nagy szerepet játszó ember került ki: bírók, papok. A családnak és a háznak a sorsa együtt alakult a falu, az egykori járás, a megye sorsával. 1950 után, az erőszakos termelőszövetkezeti mozgalom pusztítását egy ideig, legalább is a lakosságszám növekedésével, a Károlyi-kastély kórházként való felhasználásával; a tájképi szépségeket, az egészséges környezetet kihasználó és értékesítő nagyméretű ifjúsági tábor létesítésével, perlit bánya nyitásával ellensúlyozni lehetett. Ennek a fejlődésnek kézzelfogható bizonyítékai az új-falu új, vagy teljes egészükben átépített házai. Füzérradványnak 1960-ban volt a legtöbb lakosa: 925 fő. Ekkor következett azután be, és állandósult az egyre gyorsuló leépülés, fogyás. Ennek a gyors hanyatlásnak természetesen megvoltak a maguk „előkészítő" folyamatai. Közülük az volt a leglényegesebb, hogy az ország iparosításával Radvány fiatalságát is elvitték, elcsábították a közeli, de inkább távoli bányákba, üzemekbe, egyszóval az iparba, a nagyvárosokba. Az itthon maradtak, az öregek pedig szinte egy csapásra öreggé tették a falu társadalmát és szószerint is halálukkal kihaló, egyre üresebbé, kihaltabbá vált a falu. Számos ház kiürült és lakatlanul maradt, mert az elköl-