Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Egy fűzérradványi ház
Házunk kőből épült, nagy valószínűség szerint a millennium évében, vagy a millennium naptári környezetében épült hosszú ház. Házunk a ház elejét képező háromosztatú (utcai nagyszoba, pitvar-konyha, belső szoba) ház teljes hosszában egy keskeny, mellvédes és kőoszlopos tornáccal ellátott lakóházon kívül először is egy, udvarra nyíló konyhát, majd pedig a konyhát követően egy tágas, hat tehénre szóló istállót és az istállót követően egy nyitott színt tartalmaz. Az egész építmény egy fedél alatt van, és palával fedett. Az építmény egységét, az egyes épületrészek egymáshoz való tartozását az is kifejezi, hogy minden épületrész deszkával padlásolt (a szín is!). Az épület eleje, nagyjából az utcai nagy szoba alatti rész, alápincézett. Az alacsony pincebejárat az udvarra néz. Ahogy képeinken is látható, az istállórész padlása szénatárolásra szolgált; szénapadlás volt. A tetőn, az istállóajtó fölött láthatjuk a szénapadlás feljáróját, ajtaját; szénaköteg vagy bála felemeléséhez szükséges csiga, csigatartó szerkezettel. A ház eleje alatti pincét leginkább élelmiszer tárolására használták. De a bort az utcáról, illetve az utcára nyíló, a völgy keleti partfalába vésettvájt, általában dongás boltozatú pincékben tartották. Ezek a pincék éppen völgyünk keleti oldalán, alul, a völgyaljában futó út szélén sajátos utcasort, pincesort, Füzérradvány egyik értékes látványosságát alkotják. A pincékben részint saját termésű borokat tartanak, nagyobb részt azonban ezek a borok nem itt termett szőlőkből készültek. Volt és ma is van a községnek szőlőskertje, azonban az éghajlati viszonyok miatt az itteni szőlők nem tudnak rendesen beérni és ezért borkészítésre nem nagyon alkalmasak. Azonkívül, majd minden háznál van egy-két tő szőlő, de ezeket szinte dísznövényekként tartják, terméseiket pedig „csemegézésre" használják fel. Viszont több radványi gazdának voltak és vannak ma is a jó bort termő Hegyalja egyik, vagy másik községében szőlőik és onnan „hozzák a szüretet" Radványba. Vagy az is előfordult, hogy a Hegyalján, vagy akár csak Sátoraljaújhelyen is, nagyobb mennyiségű bort vásároltak. Visszatérve a házhoz, meg kell említenünk, hogy az a házsort alkotó, a többi szomszédos házzal együtt, a domboldalon messze felnyúló, végeredményében téglalap alakú portának a felső bal-északnyugati sarkában helyezkedik el. Ezt a beépítési módot házsorunkban egy helyen bontották csak meg azzal, hogy azt a bizonyos másik, vagy belső házat, portamegosztás (és elkerítés nélkül), homlokzattal északra nézőén, a voltaképpeni házsorba szervesen beilleszkedő házzal szemben építették fel.
