Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Április bolondja
kentő, elszegényítő irányt mutat, úgy, ahogy azt már többször idézett tanulmányában Bernáth Béla így foglalta össze: „A magyar szólás cikkem elején közölt jelentésváltozásai szemléletesen és tanulságosan mutatják, hogyan bővült a kezdetben csupán „hiába való utat tétetni" jelentés fokozatosan mások mindenképpen való becsapásává, beugratásává." 9 Ujváry Zoltán egyik kiváló adatközlője-barátja, a héti Lökös János (1920-1984) Megjártam az áprilist mondása jelentésének meghatározásában még tovább ment: „Feleslegesen járt el dolgában." 10 Ebből a meghatározásból teljességgel hiányzik az a fontos, az előző jelentéselemzésekben legfontosabbnak minősített jelentésmotívum, hogy azt, aki megjárta az áprilist, rávették, beugratták arra a bizonyos útra, vagy arra a bizonyos feladatra. Mégpedig olyan útra, olyan feladatra, amiről a rászedő, a beugrató eleve tudta, hogy eredménytelen lesz, mert lehetetlen célokat tűzött ki, teljesíthetetlen feladatokat adott." Tovább bonyolódik a kérdés, ha szólásunk elterjedésének körülményeit, értelmezésében mutatkozó területi eltéréseket, s nem utolsó sorban a szólást ismerők-használók társadalmi viszonyait is figyelemmel kísérjük. Bernáth Béla szerint az „áprilisjáratás" a XVII-XVIIL században a felnőttek között, az iskolázott nemesség, sőt főnemesség, és ahogy az általa közölt adatokból is kitűnik, főleg férfiak közt dívott. Tartalmilag-jelentéstanilag kizárólag félrevezetésnek, becsapásnak, rászedésnek, bedütésnek, belógatásnak, felültetésnek, átverésnek, beugratásnak minősíthetjük. Nem feledve azonban azt, hogy a rászedések, beugratások stb. mindig tréfából, a nem bántó gúny, kinevetés, a „megtréfálás" legtöbbször nagyvonalú alkalmazásából álltak, történtek. Ezekkel szemben Tátrai Zsuzsanna napjainkra vonatkoztatva azt írta, hogy: „Április 1-én ugratták egymást a felnőttek, de elsősorban a gyerekeket tréfálták meg. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Pénzt is adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyüért A beugratóttakat azután csúfolják: 9 BERNÁTH B. i. m. „Hiába való utat tétetni". 107-108. 10 UJVÁRY Zoltán: Egy földműves szólásai és közmondásai. Gömör Néprajza XLVIII. Db., 1996. - Járatja a bolondját 42., Megjártam az áprilist 30. 11 BERNÁTH B. i. m. 108-109.
