Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

lyogfallal épült 51; tisztán vályogból készült 187; fából készült 36. Cseréppel, palával vagy bádoggal fedtek 564 házat, zsindely vagy deszka fedése volt 104-nek és nád vagy zsup volt a fedele 19-nek. Az 1900. évi népszámlálás felmérte a Pekritanya néven ismert lakott külterületet is. Itt 132 fő lakott. Közülük 68 volt a magyar, a román 51 és 13 pedig egyéb. Magyarul tudott 94 fő. R. kat. volt 15, gör. kat. volt 62, ref. volt 45, gör. keleti volt 1 és unitárius volt 9 fő. írni-olvasni csak 20-an tudtak. Egyéb külterületen 222 fő lakost tartottak nyilván. Közülük 96 magyar, szlovák 2, román 104, egyéb pedig 20 fő volt. Magyarul tudtak 188-an. Vallási tekintetben r. kat. volt 26, gör. kat. volt 107, ref. volt 55, unit. 30 és izr. 4 fő volt. Imi és olvasni csak 76-an tudtak közülük.

52 Ezeknek az etnokulturális folyamatoknak az eredményeként alakult ki azután a századfordulóra Dicsőszentmártonnak az a képe, amit Bedőházi János 1901-ben az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben így írt le: „A megye mai székhelye Dicső-Szent-Márton, a Kis-Küküllő jobb partján, a Küküllöszög-sóváradi vasútvonal mellett, a melynek legfőbb állomása. Egy-két évtizeddel ezelőtt még egészen falusias külsejű helység, melynek egyetlen kiemelkedő épülete a régi nemesi udvarházhoz hasonlító megyeháza volt. Ujabb időben gyorsan fejlődött s ma 3000 lakosú csinos kis mezőváros pompás középületekkel s csinos magánházakkal, melyek előtt szép park terül el, mögötte pedig egy 12 holdnyi mintaszerű faiskola, mely nagy hatással van a mindinkább föllendülő megyei gyümölcstermesztésre. Kiválóbb épületek még a megyei kórház, a kaszinó, új állami polgári iskola és az új római katolikus templom, de a többi felekezeteknek is igen csinos templomaik vannak. A város lakosai mezőgazdasággal és szőlömíveléssel foglalkoznak. Mostanában az iparosok és kereskedők száma is emelkedőben van."

53 Ez a kép örökletes, hiszen sokan már előzőleg és többen később is úgy mutatták be, illetve mutatják be Dicsőszentmártont, mintha falu lenne. Dicsőszentmárton példáján szépen láthatjuk, hogy sem a lakosság létszáma, sem a foglalkozási egyoldalúság (mezőgazdaság), sem a közmüvekkel való ellátottság nem lehet a várossá levés kizárólagos, vagy döntő kritériuma. Dicsőszentmárton is, mint annyi más kis- és nagyváros a világon, funkciói révén fejlődött várossá. Ezek a funkciók esetünkben döntő többségükben vezetési-, közigazgatási jellegűek, vagy ezekkel összefüggésben fejlődtek ki. 52 A Magyar Szent Korona Országainak 1910. évi Népszámlálása. I. A népesség főbb adatai. Bp., 1912. 412-413. 53 BEDŐHÁZI János: Kis-Küküllömegye. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Magyarország VII. kötet. Bp. 1901. 494.