Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Dicsőszentmárton etnokulturális képe

ideig Küküllő vármegye székhelye.).

44 Az örmények hamarosan, ügyes és szívós kereskedő jellemvonásaik segítségével, de kiváltságaik védelme alatt is magukhoz ragadták az erdélyi kereskedelmet.

45 Dicsőszentmártonban is, amennyiben erre az akkori dicsőszentmártoni gazdasági-, gazdálkodási- és kereskedelmi viszonyok lehetővé tették. A XIX. század elejére a régtől meglévő dicsőszentmártoni hetivásároknak az örmény kereskedők adtak nagyobb jelentőséget, tették ezeket az árucsere-alkalmakat nagyobb térre, vonzáskörzetre nézve jelentősekké. Valószínű, hogy a cigányok a XVI-XVII. század fordulóján tűntek föl Dicsőszentmártonban. Azonban nem telepedtek le, hanem vándor cigányok voltak. Akadt köztük egy-két fémműves (vándor cigánykovács, üstfoltozó stb.) is. Etnikai vonatkozásban semmiféle hatással nem voltak a különben is erősen tagolt lakosságra, márcsak azért sem, mert vándor életmódot folytattak és így is teljes és tökéletes volt az elkülönülésük. A XVI-XVII. század folyamán Dicsőszentmártonban 100-150 ház állhatott. Bennük 110-160 család élhetett, a lakosság száma 500-800 között mozoghatott. Ezeknek a feltételezettségeknek nem mond ellent az első magyarországi népszámlálás adatsora sem. Ezek szerint 1784-ben Dicsőszentmártonban 173 házban 191 család élt. A jogi lakosság 937, a tényleges lakosság 927 fő volt. A lakosok közül volt 4 pap, 12 nemes, 92 paraszt, 81 polgár- és paraszt örököse, 107 zsellér, 43 egyéb. A létszámot a 118 fő 1-12 éves korú „sarjadék", valamint a 38 13-17 éves „sarjadék", azaz fiúgyermek adja meg.

46 Sajnos, ez a népszámlálás nem szolgáltatott anyagot sem az etnikai, sem pedig a vallási viszonyokat illetően. Ide vonatkozóan csak összevetésekre, következtetésekre támaszkodhatunk. Ezek szerint 1784-ben, az első magyarországi népszámlálás idején Dicsőszentmártonban a magyarok (r. kat., ref, unit.) arányszáma 58%, a románoké (g. 44 Vö: LUKÁCSI Kristóf: História Armenorum Transsilvaniae. Bécs, 1859.; Uö: Adalékok az erdélyi örmények történetéhez. Kolozsvár, 1867.; FOGOLYÁN Tivadar: Az örmények magyarországi kereskedelmi szerepéről. Armenia 1888.; Az örmény keleti társaság szabadalom levele. 1703. Magyar Gazdaság történeti Szemle 1897.; SZONGOTT Kristóf: Szamosújvár sz. kir. város monographiája. I—Hl. Szamosújvár. 1901. stb. - Erzsébetváros. Pallas Nagy Lexikona VI. kötet. Bp. 1894. 426. 45 FOGOLYÁN Tivadar: Az örmények magyarországi kereskedelmi szerepéről, i. m. 46 DANYI Dezső és DÁVID Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp. 1960. 340-341. - Jellemző, hogy 1840 körül Szentiványi Mihály Dicsőszentmártont csak jegyzeteiben sorolja föl, de semmit se ír róla. Gyaloglat Erdélyben. Pro memoria. Bp., 1986. 191.