Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

vekedésében mutatkozott meg, a vasfű majd teljes elfeledéséhez vezetett. Ez az elfeledés természetesen a hagyományra is vonatkozott. Bosnyák Sándor Kistelken például úgy gyűjtötte vasfű-történetét, hogy a zárnyitó fű nevét, vasfű, ki se ejtették.

128 Hasonlóan járt Kakas Zoltctn is Felső-Háromszéken. Adatközlői a vasfüvet nem ismerték, ott „nagyerejűfűről" beszéltek.

129 A Sárréten is mindjobban kibontakozó tőkés gazdálkodás, és a velejáró polgáriasodás (amelynek bennünket érdeklő vetületei a korszerű közigazgatás megszervezése, a közbiztonság fokozása, a közlekedés és vele kapcsolatosan a kereskedelem fejlődése voltak) nemcsak a vasfűnek, mint gyógynövénynek és mint fűszernövénynek csökkentette a jelentőségét, hanem felszámolta, elfeledtette a hozzáfuződő hiedelmeket, hagyományokat is. Az általános háttérbeszorulás, feledés mellett egyetlen motívum él a régihez viszonyítva hasonló színvonalon; a vasfű varázsszer volta, kapcsolatban a letűnt betyárvilággal. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert szinte teljesen feledésbe merült a Sárréten a táltos alakja, azé a népmesei hősé, aki a néphit szerint természetfeletti erővel rendelkezik, és mint ilyen eszközül, mintegy kellékként használta a vasfüvet is. A Szűcs Sándor által oly sokszor és oly sokoldalúan bemutatott sárréti táltosok nemcsak a valóságból, hanem a néphitből is eltűntek.

130 Jellemző és a vasfűhiedelmek jelentőségének csökkenését látom abban is, hogy újabban felbukkant az a variáns is, hogy a vasfüvet az ördög teremtette. Aki megszerzi, azzal az ördög rendelkezik. Ezt az adatot különben éppen Berettyóújfaluból gyűjtötte Sándor Mihályné.

131 A vasfűhöz kapcsolódó sárréti néphit erőteljes regresszióját mutatja az a mozzanat is, hogy ma, amikor a zárnyitó vasfű mondája még él és meglehetős széles körben ismert, birtokosa már nem tartozik bele a tudománnyal bíró, a tudós, a rendkívüli, a természetfeletti erővel rendelkező népi hősök körébe. Hanem a szükkörü hétköznapiság keretei közé szorulva a tekergők, a mihasznák, a betyárok, a csalók, szélhámosok színvonalára süllyedt. Egyik adatközlőm erre a folyamatra vonatkozóan igen érdekesen nyilatkozott. Azt mondta, hogy 128 BOSNYÁK Sándor: Kisteleki mondák. Folklór Archívum 1. 1973. 86. 129 KAKAS Zoltán: A ,.nagyerejű-fú" a Felső-háromszéki néphitben. Folklór Archívum 1. 1973. 91-97. 130 SZŰCS Sándor: Táltosok és boszorkányok a Nagysárréten. Ethnographia XLVI. 1935. 3948.; Nagysárréti babonák és medemondák az elásott kincsről. Uo. XLVII. 1936. 299-304.; Időért viaskodó táltosok. Uo. LXII. 1951. 403-409. 131 SÁNDOR Mihályné: Egy bihari parasztasszony hiedelmei. Folklór Archívum 4. 1976. 191.