Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban
...Gyerepajtás, fogd meg azt a négy csikót, Hadd vegyem le a lábárul a bikót. A szöveghez fűzött magyarázat - Ecsedi István - szerint ,,a tolvaj akármilyen békót le tud a ló lábáról venni. Azt tartották, hogy a betyár vasfüvet (Verbena officinalis) tart a tenyerébe és az oldja fel a békót." 58 Moór Elemér a földműveléssel kapcsolatos szokások kapcsán említette a vasfű egy, az eddigiekből nem ismert tulajdonságát. Csépléskor az első feloldott kévébe néhol vasfüvet meg foghagymát dugtak, mégpedig azért, hogy szaporítson. A vasfüvet ezért szaporító fűnek is mondják. 59 Szendrey Zsigmond ezek és még sok más, itt nem említhető adat alapján sorolta a varázslatokról szóló rendszerezésében a vasfüvet a zárnyitó és szaporító növények közé. 60 Kós Károly legutóbb, mint fűszernövényt említette. Szerinte a vasfüvet Erdélyben a vadszőlővel együtt káposzta, uborka savanyításához használják. 61 így tárgyalták a vasfüvet nagy néprajzi összefoglalásaink is. A Magyarság Néprajza a vasfüvet békónyitó, lakatpattantó, patkótörő, szerencséthozó, vérharmatú, zámyitó fűnek, varázsszernek mondja. 62 Balassa Iván és Ortutay Gyula monográfiája részletezőbben ír róla. Először azt mondja, hogy „a pásztorhiedelem szerint még a jól megszerkesztett béklyót is ki lehet vasfüvei nyitni, ezért keresték azt mindenfelé már kora tavasztól kezdve." 63 Ez az összefoglalás is kitért a vasfű birtoklásának, megszerzésének kérdésére és megemlítette a vasfű egy másik varázs tulajdonságát is, azt tudniillik, hogy gazdáját láthatatlanná tudja tenni. 64 A vasfűről szóló adatok ismertetése során szándékosan hagytam hátra két közlést. Mindkét közlés érdekes, számomra különös jelentőséggel bíró területről, a Bodrogközből (Karcsa), illetve a Taktaközből (Taktaszada), a régi vizesvilág eme két klasszikus, a Sárréthez hasonló vidékéről származik. Balassa Iván és Szabó Lajos terjedelmes, kerek történetet nyúj58 ECSEDI István-BODNÁR Lajos: Hortobágyi pásztor- és betyárnóták. Debrecen, 1927. 136. 59 MOÓR Elemér: A földmíveléssel kapcsolatos szokások. Ethnographia XLIII. 1932. 161. 60 SZENDREY Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban. Ethnographia XLVIII. 1937. 158. 61 KÓS Károly: Mihez kezdjünk a természetben. Bukarest, 1968. 18. 62 Magyarság Néprajza IV. 288. 63 BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula: Magyar néprajz. Budapest, 1979. 249. 64 Uo. 646.