Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban
Saparafw-riek (szaporafű) nevező, úgynevezett Casanate glosszákból, amiről régi magyar gyógynövényekről értekezve Grynaeus Tamás és Papp József adtak hírt. 31 Visszatérve Lencsés Györgyre, megjegyezzük, hogy Lencsés, Varjas Béla szerint is, korábbi forrásokból táplálkozott, végső fokon a klasszikus hagyományból. 32 Ilyen előzmények után, a magyar botanika kibontakozásakor a vasfű, mint régóta ismert, nagy erejű, hatásos gyógynövény jelent meg. Méliusz Juhász Péter Herbáriumában, 1578-ban, részletesen leírta természetit, belső és külső hasznait, s felsorolta egy sereg felhasználási módját. Méliusz részletező és terjedelmes leírása nemcsak azt igazolja, hogy alapos forrásokból dolgozott, hanem azt is, hogy a XVI. században a vasfű tényleg széleskörben ismert és használt, általánosan elterjedt, hatásosnak tartott gyógynövény volt. Méliusz felhasználási adatai etnobotanikai jellegűek és véleményem szerint nemcsak korábbi ismeretek összegzései, hanem a vasfűhöz kötődő, ekkoriban gazdagodott és nálunk is elterjedt, illetve a későbbiekben kialakult hiedelmek, szokások alapjának, forrásának is tekinthetők. Méliusz szerint a vasfű „természeti: szorító, szárasztó, melegítő természetű, mert keserű. Belső hasznai: Ha a szaporafüvet (a vasfű egykori neve; Méliusznál még a galambfű, szentfű és a kakascímer név is előfordul) borban főzöd, melegen iszod gyakran mindenféle belső betegség ellen jó: májat, lépet, vesét tisztít, követ ront, mérget kiűz, sárgaságot gyógyít. Ezen haszna vizének. Külső hasznai: Ha ecetben öszvetöröd, orbáncot, tüzesdagadást megállat. Ha mézzel összvetöröd sebet forraszt. Ha régi disznóhájjal összvetöröd, olvasztod, igen jó az asszonyállat teste, combja, szára, hasa dagadását véle kennyed. Ha a vizével a hagymázban való fekvő embernek homlokát kened, meggyógyítja, megveszett szájat, fogat a vize gyógyít. Mariscas, azaz a kövér, dagadt sülöket és egyéb varakot, fakadásokat, a vize, successa gyógyít. Igen jó a megállott vér indítására és belső betegségre. Amaz szaporafű, akit kakastarélynak hívnak, a kígyót, békát elűzi, kihajtja, ha iszod borban, ha füstéi ed véle, mint a Coniza, azaz a csíszárfü vagy balhafü, lásd odafel, farkas és rot31 GRYNAEUS Tamás-PAPP Józesf: Régi magyar (gyógy-) növénynevek. 15-17. század. História Pharmaneutica. Comm. de Hist. Artis Medicináé. Suppl. 9-10. Budapest, 1977. 32 VARJAS Béla: XVI. századi magyar orvosi könyv. Kolozsvár, 1943. 21.