Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

szapora fű, lakatfű, szentfű, keserűfű. Természetes felsorolása nem teljes, ahogy majd látni fogjuk, a vasfűnek még több más neve is ismeretes. A Verbena officinalis L. az ajakosokkal rokon növénycsalád tagja, egynyári gyökeréből kihajtott 0,3-0,5 m magas szárán alulról fölfelé egyszerűsödő, hosszúkáson tojásdad, körrajzú, hasogatott és csipkés levelekkel, karcsú vesszős virágfüzéren bütykösen álló számos apró virággal, ötmetszetü kelyhéből csöve kiemelkedő, tányéralakú, lilaszín pártájában két porzó közt hosszú bibével, mely négyboltozatú makkocskát koronáz - mondja róla a Pallas Nagy Lexikon. Leveleitől vassók oldataiból szürke por csapódik le; tehát cserzősav. Ez magyarázza meg, hogy miért fokozza a vasfű a savanyított uborka eltarthatóságát. Az úton-útfélen termő füvet erre a célra szedik. Babonás fü, mint szerencsefű a lövés és vágás ellen oltalmaz. Számos dél-amerikai rokona verbéna néven kerti virág. A székely és az olasz babona szerint az ember keze tenyerébe bevágva, kinyit minden zárat, lakatot, tehát a bűbájos erejű talizmánok sorába tartozik.

4 Amint látjuk, a Pallas Nagy Lexikona mind botanikai lag, mind etnobotanikailag igen alaposan írta le a vasfüvet, mintegy összefoglalva mindazt, amit a vasfűről tudni lehetett és kellett 1897-ben, elmondta azt is, amit egy évvel korábban Borbás Vince jegyzett fel róla a Néhciny mesés füvünkről című tanulmányában.

5 Elmondhatjuk, hogy a későbbi lexikonszótáradatok jóval szegényesebbek, majdnem hogy a Pallas Nagy Lexikon redakciói. Például Rapaics Raymund is, a magyarság virágairól írva, csak azt mondja a vasfűről, hogy „...a Verbena chamedrifolia (1829), amely skarlátpiros virágaival a falusi szíveket is meghódította, miután már előbb európai ősi előde, a vasfű (Verbena officinalis) az ókortól fontos varázsnövény volt".

6 Mielőtt a további kultúrtörténeti adatok ismertetésére térnék, szükségesnek látom, hogy a növénytan véleményét ismertessem. Soó Rezső nagy rendszertani munkájában először ökológiai szempontból határozta meg. Eszerint a vasfű közömbös, nitrogénkedvelő növény. Üde vagy középszáraz, tápanyagokban és bázisokban gazdag, humusz-, iszap-, agyag-, vályog-, öntés-, lösz- és homoktalajokon egyaránt megtalálható. Vagyis 4 Pallas Nagy Lexikona XIV. Budapest. 1897. 701. 5 BORBÁS Vince: Néhány mesés füvünkről. Természettudományi Közlöny XXVIII. 1896. 201-204. 6 RAPAICS Raymund: A magyarság virágai. Budapest, 1932.