Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A vasfű (Verbena officialis L.) a sárréti néphagyományban

A VASFŰ (Verbena officinalis L.) A SÁRRÉTI NÉPHAGYOMÁNYBAN A kultúra egészének, illetőleg egyes részeinek, az életmódnak az átalakulását nyomon követhetjük egy-egy jelenség elterjedtségének és funkciójának változása vizsgálatával is. Ujváry Zoltán szerint a szokások változásvizsgálatánál abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a szokások az emberi közösségek kialakulásával egyidejűleg alakultak ki és az emberiség története során újabb és újabb alakulásokkal, változatokkal bővültek olyannyira, hogy az emberi közösségek életét szövevényesen befonták.

1 Az utóbbi időben a változásvizsgálatokat végző tudományágak közé felsorakozott az etnobotanika is.

2 Sok-sok növény gyakoriságában, felhasználásában, a hozzáfuződő hiedelmekben, szokásokban tapasztalható változások feltárásai nagymértékben szélesítik ismereteinket az életmódra, az életmódot alakító gazdasági, társadalmi és művelődési körülményekre vonatkozóan. így van ez egy régóta ismert, általánosan elterjedt növényünk, a vasfű (Verbena officinalis L.) esetében is. A vasfű elterjedtségében, felhasználásában és a hozzáfuződő hagyományokban nagy változások történtek, aminek kapcsán az egykor nagyra becsült gyógy- és fűszernövényből, amelyhez ősidők óta sajátos, a vasfű megbecsülését, rangját jól jelző hiedelmek járultak és hagyományozódtak, mára alig ismert, szinte senki által sem becsült gyomnövény lett. A vasfű kérdésével először 1941-ben, vagy 1942-ben találtam magamat szemben. Akkor, amikor először olvastam Sinka István elbeszélését a vasfüvet kereső és csodálatos módon találó pusztai csavargóról, Fütyüri1 UJVÁRY Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban. Műveltség és Hagyomány XI. Debrecen, 1969. 165. 2 SZABÓ T. E. Attila: A természettudományok és a néprajz határán. Kós Károly (szerk.): Népismereti dolgozatok 1976. Bukarest, 1976. 36^10.