Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

A középeurópai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok

sán buzgólkodó, a csehekre fegyverrel támadó Henrik német-római császárt. Ezekben a küzdelmekben, de a folyamatos német betelepülés következtében is a határterületek cseh lakossága erősen megfogyatkozott. Pótlásukra a cseh királyok a XII. század végétől, a XIII. század elejétől kezdve cseh parasztokat telepítettek ezekre a határterületekre, a Cseherdőn átvezető út mellé, a hágók elé. Ezekből a telepes cseh parasztokból alakult ki a chod népcsoport. A telepesek feladatul kapták a hágók, az utak, a határ védelmét, aminek ellátása fejében kiváltságokat kaptak. Ezekről a korai telepítésekről, kiváltságolásokról nem maradtak fenn adatok. De bizonyára voltak, mert az 1325-ben kapott kiváltságaik már mint ismert chod népcsoportról, katonai őrszolgálataik fejében kiváltságolt parasztokról szólnak. Ezt a kiváltságlevelet különben az 1306-ban elesett, Psemysl-házból származó III. Vencel utódjától, a Luxemburgi családból származó Luxemburgi Jánostól kapták. Luxemburgi János folytatta elődei németellenes politikáját. Minden lehetséges eszközzel a német-római császárhoz fűződő hűbéri kötelékek lazításán munkálkodott. Ennek a törekvésének megfelelően méltányolta és pártfogolta a chodok tevékenységét, és jutalmazta meg őket privilégiumával." A chodok bizonyára kedvelték is ezért, ám azonnal ellene fordultak, amikor az az előzményekkel mit sem törődve, 1328-ban elzálogosította őket. Felkeltek ellene, és szabályos háborúval biztosították jogaikat. Kiváltságaik lényege az volt, hogy katonai őrszolgálataik fejében csaknem szabad nemesi jogokat élveztek. Testületi nemesség volt ez, amely lehetővé tette egy szabadparaszti életforma kialakulását, élését. Telephelyeiket szabadon birtokolták, a földközösség egy bizonyos formája szerint művelték. Kapitányaik, illetve a domazlicei chod várban székelő főkapitányuk és más, saját választású tisztségviselőik vezetése alatt éltek, végezték szolgálataikat, művelték földjeiket, alakítottak ki és folytatták mesterségeiket. Jobbágyszolgáltatások nem terhelték őket, közvetlenül a ki11 Frantisek ROUBIK: Dèjiny chodu u Domazlic. Praze, 1931. A chodok története Domazlicében. Alapvető munka. A telepítésről szól (Kolonisace pohraniciho hvozdu. 26.). közli a chod privilégiumot és történetileg-társadahnilag elemzi (Janovo privilégium z r. 1325.. 30.). és aprólékosan ismerteti a chodok történetéi, életmódját bukásukig (Chodové za Stadionú po r. 1697. 467 - 515). - Vö.: Vladimir HOLY: Boj o statni hranici ve Vsernbském ponsmyku. Z Chodského hradu, 1980. 7-27.