Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)

Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai

irányban munkálkodott is. Azonban a Ratio Educationis egységesítő, az összbirodalmi érdekeken túl a katolicizmus érdekeit is szolgáló, az iskolák önállóságát veszélyeztető törekvéseinek ellenállt. S bár nem ő volt a Ratio Educationis elleni tiltakozás, harc vezető egyénisége, az ő munkája és tehetsége is hozzájárult ahhoz, hogy a Ratio Educationist „kivédő" egyházi iskolai reformtervezetnek, az Ordo Studiorum-nak (1778-1782) - bár az kimondottan a Tiszántúli Egyházkerület munkája volt - előkészítésében szerepe volt. De különben is, az Ordo Studiorum rendelkezései, tanácsai, módszerei, tanítási gyakorlata éppen a Debreceni Kollégium partikularendszerén keresztül hatott ki az egyes partikulákra is. így a kunszentmiklósira is. A másik mozzanat, amiről feltétlenül szólnunk kell, az, hogy a kúnszentmiklósi partikula a dunántúli ellenreformáció iskolabezáró, elűző, fejlődést gátló tevékenységén túl Szőnyi Virág Mihály személyén keresztül is vált a Dunántúl egyes részeinek (Ács, Szőny, Komárom környéke, valamint a Mezőség: Sárbogárd, Aba, Bicske környéke) iskolájává. Ebben a tekintetben egyik kései utódára is utalhatunk, Baksay Sándorra, aki viszont a dél-dunántúli, ormánsági, baranyai apró partikulákat kapcsolta a kúnszentmiklósi iskolához. Végezetre essék szó arról is, hogy a Szőnyi Virág Mihály Önéletrajzából kiolvashatóan is világossá válhat előttünk, hogy a partikulák, a partikuláris iskolarendszer olyatén levéltári adatokon, statisztikai felméréseken és személyi dokumentációkon alapuló pozitivista „felmérése", amelyet megkívánhat napjaink iskolatörténete, nemcsak óriási, hanem jószerint elvégezhetetlen munkát igényelne.