Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
Szőnyi Virágh Mihály Önéletrajzának iskolatörténeti tanulságai
Dankó Imre azonban még ezt az adattári rendszerben közölt statisztikai adatsort sem tekinti teljesnek, mert - úgymond - nem vette számításba az olyan helyeket, ahol lelkészek tanítottak, pedig ezeknél is közvetlen partikuláris kapcsolat alakult ki. Az írásban erről nincs szó, de bizonyára számadata a rektória teljes korszakára vonatkozik. Remélhetőleg a jövőben forrásdokumentációja is kiadásra került, s akkor alapokat is nyer a megállapítása. Másképpen áll a helyzet azonban akkor, ha csak bizonyos korszakra vetjük tekintetüket. Sokatmondó lehet számunkra egy olyan adatsor, amelyik az esztendőnként rektoriakra kibocsátott deákok létszámát mutatja be." 3 Bár Rácz István előzőleg számot vetett azzal, hogy a rektoriak számának meghatározása rendkívül nehéz dolog és kitért arra is, hogy az ezen a téren mutatkozó sok-sok bizonytalanság a nagyarányú forráshiányból is következik, mégis arra ösztönzött, hogy remélhetőleg a jövőben forrásdokumentációmat is megjelentetem és akkor megállapításaim megalapozottakká válnak. 4 Egyidejűleg, a válaszadás tekintetében bizonyos időbeli korlátozással is megnehezíti a helyzetet, amikor is feltételezi, hogy adataim „a rektória teljes korszakára", értelmezésem szerint virágkorára, a XVIII. század derekára, második felére vonatkozik. Nem, hanem a partikuláris iskolák, a partikuláris iskolarendszer működésének teljes időszakára, a XVI-XVII. század fordulójától 1851-ig, az Entwurf megjelenéséig tartó kétszázötven esztendőre és minden olyan helységre, ahol ezen időszakban bármilyen laza, nem rendszeres és nem folyamatos és nem is közvetlen kapcsolatokkal, de végső soron mégis a Debreceni Kollégiummal tartó valamiféle, bármily kicsi, kezdetleges és talán még az akkori általános iskolai-iskolázási viszonyoktól is elmaradt iskola működött. Rácz István nyilván nem vette figyelembe, vagy nem méltatta kellő figyelemre azt a megállapításomat, hogy a partikulákat alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba azok a partikulák tartoznak, amelyek rendszeresen és lehetőleg folyamatosan közvetlen kapcsolatban álltak az anyaiskolával. Ebbe a csoportba tartoztak a legnagyobb községek, a mezővárosok iskolái; míg a második csoportba azok a partikulák tar3 RÁCZ István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Db. 1995. 174. 4 Uo.
