Dankó Imre: Fragmenta Historica Ethnographica (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55. Debrecen, 2002)
A Berettyó-völgy középkori települési-közlekedési- és árucsereviszonyai
meg egyenletesen. Szalárdtól kezdve, tehát az Alföldre kiérve, 230 kmen, csak 34 m. Vízgyűjtő területe elég nagy, 5180 km 2 . 16 Szabályozása leglényegesebb része az volt, hogy a múlt század ötvenes éveiben Bakonszegtől Szeghalomig, tehát mintegy 20 km hosszan ásott medret készítettek neki, ami a Berettyó vizét még mielőtt szétfolyhatott volna a Sárréten, a Sebes-Körösbe vezette. A másik nagyjelentőségű szabályozási müvelet pedig az volt, hogy Szalárd és Kismarja között körülbelül 15 km hosszú csatornát ástak a részére. Ez a csatorna is lehetetlenné tette a kanyargást, a szétterülést, megrövidítette a Berettyó hosszát, útját. A folyó hossza a szabályozás által 178 km-re rövidült. A Berettyónak több mellékvize is van, amelyeknek a települési viszonyokra gyakorolt hatását illetőleg a Berettyó-völgy közlekedését, árucseréjét tekintve sem hagyhatók figyelmen kívül. Közülük csak a legfontosabbakról essék szó. A KisKörös, ami Nagyvárad alatt a Sebes-Körösből szakad ki Váncsod alatt ömlik a Berettyóba. A Kösmö három ágból eredő patak, Újlaknál fut össze a három ág és Nyüved mellett elfolyva Paptamásinál ömlik bele a Berettyóba, mint baloldali mellékvíz. A Berettyó jobboldalának mellékvizei közül kettő érdemel különösebb figyelmet. Közülük a Hortobágyról már volt szó, az Erről azonban még nem. Az Ér eredetileg rendkívül sok ágból, apró vízfolyásból állt és az elnevezés nem is egy meghatározott folyóvizet jelölt, hanem inkább egy kiterjedt területet, amit számos vízjárás, meder, ág, folyás mocsarassá tett. Az Ér, mint ezekből a vizekből alakult, többé-kevésbé egyesült folyó Asszonyvásárától kísérhető figyelemmel; Kiskerekit, Székelyhidat, Kis- és Nagykágyát, Csokolyt, Diószeget és Jankafalvát érintve, Pocsajnál ömlik a Berettyóba. Az Érvölgye éles táji elválasztó vonal is; a Nyírséget választja el az Érmei léktől, illetőleg az Érmeiléktől délkeleti irányban, északkelet-délnyugatra álló hegyvonulattól. A Berettyó-völgy sok mindenben hasonló az Érvölgyéhez. Mindkettő önálló kistáj, amelyeket azonos földrajzi tényezők alakítottak 16 BENEDEK Pál: A Hármaskörös középvizeinek természete. Bp. 1935.; KREYBING LajosBERÉNYI Dénes-HANK Olivér: A Berettyó és Körösök tája. Bp. 1950.; VÁNYI Ferenc: A Hármas-Körös vízvidékére vonatkozó oklevéltári adatok az Árpád-házi királyok idejében. Kolozsvár, 1909.
