Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

Históriai jegyzetek 1848. Március 15-kén egész nap esett az eső... az ég a megszületett szabadságot keresztelte. Szekrényest városkapitány azt kérdezte Landerertől, kell-e katonaság? Landerer azt felelte, nem. Délután a városház termében Nyári és Klauzál tábla­bíráskodtak, a rend, a rend! volt minden második szavok. Az a hír terjedt, hogy ka­tonaság jön, senki sem ijedt meg, azt kiabálják, fegyvert! A helytartótanács előtt Klauzál szónokolt; a forradalom küldte, s oly alázatosan és reszketve hebegett, mint tanítója előtt az is'kolás fiú; ha lenn az udvaron és utcán 20000 ember nem kurjon­gat, kidobták volna, azt gondolván, hogy talán kéregető armer Reisender. 77 Tán­csicsot a színházba vitték, onnan jött a városházához, s köszönetet rebegett. A hely­tartótanácshoz küldött választmány állandóan megmarad, másnap 16-kán Irányi ezt forradalmi választmánynak találja mondani. Nyári hevesen, csaknem dühösen pro­testál minden forradalmi szó ellen, tagadja, hogy ez forradalom. 16-kán a város kivilágítva. Rendkívüli néptömeg; példátlan rend és öröm. 1849. A koronát a vasúton el akarták lopni. Szolnok helyett Vácra indult a vo­nal™ hol Simunicsot 79 lenni hallották. Palota táján vette észre egy utazó, hogy Vác­ra mennek, s ugy fordították vissza a von(alt). Éjfél volt, a vonal ablakai a hidegtől be voltak fagyva. - A debreceni útban fölfordult az a szekér, mely a koronát hozta. ­A követek Pesttől Debrecenig mindig kártyáztak, s itt, akikkel legelőször találkoz­tam, arról értekeztek fülem hallatára, hogy a ferblit sántával, vagy sánta nélkül jobb-e játszani? azon pillanatban, midőn a Pest melletti eldöntő csata hírét vártuk, midőn a nemzet az élet-halál-perceket élte! ilyen elaljasodást alig mutat a világtör­ténet. 1848. Július 5. A nemzetgyűlés megnyitása, Gyönyörű felhőtlen nyári reggel. Minden utcán néptenger. A Duna-parton sorkatonaság és nemzetőrség. A karzatok tömve. A követek nagy része ünnepi ruhában, de nem ünnepélyes arccal. A teremben háttal a Duna felől az elnökszék, ez alkalomra fölfejkötőzve bíbor mennyezettel Ist­ván fhg számára. Az elnökszék előtt alantabb a tribün, homlokán Magyarország cí­mere a koronával. Tizenkettőkor megdördültek az ágyuk, jött István herceg, "Ma­gyarország regenerátora", mint a Pesti Hírlap állította. Mikor a miniszterek lépeget­tek a terembe, az éljenezni kezdőket lepisszegték, csak Kosut beléptével harsant meg az éljen. Szemere Bertalan öltözete legcifrább, Deáké legegyszerűbb. Mikor István jött a hídon, a nemzetörök a "Gott erhalte"-^ muzsikálták. vándor koldus vonat császári altábornagy osztrák császári himnusz

Next

/
Oldalképek
Tartalom