Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Katonai gondok – családi örömök

déglátásra pedig egyáltalán nem alkalmas. így a férfiak ezekben a napokban "a Bikában tanyáztak".

63 Közben Petőfit el nem intézett szabadságolási ügye nyugtalanítja, így azt levélben sürgeti. Csak növeli lelkiismereti terhét megcsappant népszerűsége, sőt a sok helyen ellene fordult közhangulat. A kortársak levelezéséből is nyomon követhetjük a közhangulat Petőfi ellen fordulását. Egressy Gábor már április 20án így jellemzi Aranynak Petőfit:

64 Érdekes ember az a Petőfi Sándor, ki a márciusi napok óta olyan, mint a kéneső. Szörnyen nyughatatlan, sehol sem találja helyét... Tompa Mihály pedig augusztusban Szemere Miklósnak ezt írja: Petőfi elcsendesedett nagyon, a vidéken, tapasztalatom szerént, - keresztfára feszítené minden ember; ez nekem igen fáj, látom benne az író sorsát, ki bár m illy talentomos legyen is, rövid idő alatt annyira lejárja az emberek előtt magát, hogy plane utáltatik. Később tovább erősödik ez a tendencia. Egressy Gábor, már mint szegedi kormánybiztos, levélben köszönti a katona Petőfit, szintén hangot ad ennek az általános véleménynek:

66 A vörös zsinórral nagy terhet emeltél le rólam, Sándor! "Egy gondolat bánt engemet: /Agyban, párnákon halni meg!" Ezt mondád egykor. Az emberek jogosítva voltak a márciusi napok után a harcosok élén látni, a csaták tüzében. /.../ Vádakat kellet hallanom a következetlenségtől, az ellentmondásról, melyben dalod és életed állanak szemközt. /.../ Légy üdvöz Sándor, hogy az vagy, minek lenned kell! ,3 Gyöngyösi László: Arany János élete és munkái. In: Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. I. 509. ,4 Petőfi Adattár 11.87. 55 Petőfi Adattár II. 79. JÖ Egressy Gábor levele Petőfi Sándorhoz 1848. dec. 6-án. In: Petőfi Sándor összes prózai müvei és levelezése. Bp. 1967. 636.