Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Kiképzőtisztként

Hideg idő, hűs őszi éj.. Hideg idő, hűs őszi éj. Ott kandallómon ég a tűz, De hasztalan, nem melegít, Mert kedvesem, te mellettem nem ülsz. Itten didergek egyedül, Várom, hogy elálmosodom, Mint várja mélaszomorún Leroskadását a magányos rom. Még gondolkodni sem tudok, Lelkemnek szárnya összefagy, Mert te, virágos tavaszom, Te hő nyaram, te messze, messze vagy. Csak már ne volna ily borús, Ilyen sötét-felhős az ég; Hajolva ablakom fölé Talán egy kissé elmerengenék. Ha már szemed nem láthatom, Ha már nem lehetek veled: Hadd látnék egy szép csillagot, Amely pótolna téged némileg!