Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

Kiképzőtisztként

Arany Jánosnak Nagyvárad Szalontán Oh Jankó! Debrecen, okt. 31. 1848. Írtam vala néked Erdődről a minap, hogy röpülj ide Debrecenbe, és te nem röpültél. Nem kaptad meg levelemet? vagy makacskodol, oh Jankó? Láncos lobogós, ha te makacskodni mernél! de ezt nem teszem föl rólad; inkább vagyok hajlandó hinni, hogy elveszett levelem. Abban az volt szép ékesen megírva, hogy én itt vagyok a 28dik zászlóaljnál Debrecenben, s hogy minél elébb told ide (milyen szójáték! a told ide-ben benne van a Toldi! ezért meggyilkolna Vahot Imre, hogy ezt nem ő találta ki), tehát hogy minél elébb told ide imádott pofádat, melyet még egyszer óhajtanék látni, melőtt a harcok fergetege hetedhét országon túl sodor, mint a leszakított nefelejcset. Óhajtalak látni, hogy hozzászokjam a szörnyetegekhez. Oh Jankó, tehát siess, mert Toldid is itt van, aki már vén legény arra, hogy haditársam legyen; jobb lesz neki Szalontán a kuckóban. Azért siess, oh Jankó! ajánlom neked, hogy siess. Ha megérkezel, Telegdi könyvárusnál kérdezősködjél utánam. Tisztelem a tisztelendőket, és csókolom a Bábel tornyának az ő képmását, a te ormányodat, oh Jankó! s maradok koporsóm bezártáig a te hűséges Bencéd Petőfi Sándor capitaneus Az aláírás után áll a fent már idézett utóirat.