Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)
Szelíd és viharos kalandok 1846 őszén
Tartsuk meg a szép, szent kézfogást, Tartsuk meg azt, oh, édes nemzetem! Ki legelőször nyujía ki kezét, Azé legyen a hála és a dicsőség; S ki elfogadni azt vonakodik? Annak porára szálljon minden átok, Melyet sírunkra majd virág helyett Ültetni fognak maradékaink, Kiket örökre megnyomoritánk! E részletek alapján is elképzelhetjük, mekkora lendülettel és hatással szavalta volna el e versét Petőfi. Bizony, a cenzor tiltása nem volt alaptalan! (Még ma sem nagyon meri senki ezt a verset elszavalni!) A cenzor ekkor Kardhordó Ambrus páter (1804-1886) volt, a piarista gimnázium igazgatója. Más városokban is úgy volt, hogy a gimnázium igazgatója látta el a cenzori feladatokat. Már korábban, Kecskeméten is volt dolga Petőfinek egy piarista cenzorral, páter Schemberával, akivel a Disznótorban c. vers miatt gyűlt meg a baja. 37 Petőfi most Debrecenben is ingerülten kereste fel a szerzetest, és választékosan nyers kifakadással sérelmezte a tilalmat. 38 Az alföldi nyájak körül igen sok szamarat, a magyar irodalom körül sok szamár cenzort ismertem már, s bátran mondhatom, hogy úgy az alföldi szamaraknak, mint az irodalmi szamár cenzoroknak zoológiájában a legelső prototyphon szamár a debreceni piarista cenzor. A páter nem nyelte le némán a sértést, hanem kiparancsolta szobájából a költőt, és első felindulásában jelentette az esetet a királyi biztosnak, akitől elégtételt kért az esetért. Feljelentésében Petőfit vándor írónak nevezte, s kifejtette, hogy az effajta kóbor íróknak semmi keresnivalójuk sincs a színpadon. 39 ... a cenzúrát zsarnokságnak őtet pedig ostobának nevezé, miért is őt kiparancsolván, a színház igazgatóságnak felsőbb névvel meghagyó, hogy az említett Petőjfy Sándornak, még felsőbb helyről iránta valami rendelet nem érkezik, a színpadon semmi szin alatt helyt ne adjon; ezeknél fogva Petőjfyt megfenyíttetni kéri, a színházi társaságokhoz nem szegődött kóbor írókat felsőbb rendelet által a színpadoktól egészen eltiltandóknak vélvén. " Petőfi Sándor összes müvei (új kritikai kiadás) 1. 385-388. és III. 184-185. 3S Péchy Imre: Petőfi Debrecenben. In: Hatvány Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1967. 1. k. 30. 39 Kovács Magda: Petőfi afférja a debreceni cenzorral. Alföld, 1973. l.sz. 77.
