Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

S az volt derék, Ha verselék! Ujjam megdermedt a hidegben, És ekkor mire vetemedtem? Hát mit tehettem egyebet? Égő pipám Szorítgatám, Míg a fagy végre engedett. Ez ínségben csak az vígasztala, Hogy ennél már nagyobb Ínségem is vala. Debrecen látképe Az Egy telem Debrecenben csak 1845. március 29-én jelenik meg az Életképekben. Orlaynak e könyv címlapján látható festményén a vers főbb mozzanatai elevenednek meg. A november első felében megjelenő verseskötet - mint tudjuk - egycsapásra híres emberré teszi Petőfit. Vannak ugyan fanyalgók, akiknek nem tetszik ez a hallatlanul egyszerű hang, mégis Petőfi előtt megnyílnak a szerkesztőségi és társasági ajtók. A kötetben minden debreceni versét megtaláljuk. Szintén 1844 novemberében veti papírra Csokonai című versét, amely nem sokkal később meg is jelenik a Pesti Divatlap december 15-i számában. A költeménynek nagy szerepe van a Csokonai-anekdota széles körű elterjedésében. Már említettük, hogy Csokonai miatt jött Petőfi először Debrecenbe, s az ő szellemével találkozott a Kollégium falai között nap mint nap a 44-es év januári napjaiban. Szellemi rokonságukat nem fejtegeti Petőfi, hanem a hangsúlyt a bor és mulatság kedvelésére teszi, s amivel Csokonait belopja az emberek szívébe, azzal maga iránt is jóindulatot vált ki.