Várhely Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem... (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 54. Debrecen, 1999)

A debreceni tél

Ez a rövid vers is valós élethelyzetre utal. A költő elkeseredéséhez jól illik az ablakból szemlélt temetési jelenet. A Várad utcai temetőbe tartó gyászmenetet valóban láthatta Petőfi a ház utcai szobájából. A versből következtethetünk lelkiállapotára, amelyben talán az elhagyatottság volt számára a legfájdalmasabb. E versek is sejtetik, hogy a költő debreceni szenvedéseinek mélypontja december eleje, ekkor a halál gondolata foglalkoztatta. A hónap közepén valami halvány jele van a gyógyulásnak, hiszen már a szerelem lelki élménye is megjelenik. Matildhoz Mért vagy hozzám olyan idegen? Mért tekintesz rám oly hidegen? Hidegen, mint téli napsugár, Melynek mosolya is faggyal jár. Be sokat szeretnék mondani, S alig merlek megszólítani; Alig merlek nézni, hej pedig Elnéznélek világ végéig! Emelj föl magadhoz engemet, Fogadd el neked szánt lelkemet, Annyibul ha megérdemli tán: Hogy szeretni képes igazán. Oh, szerelmem, forró szerelem, Forróbb, mint a dél nyárközepen; Ha a nap ily tűzzel sütne ránk, Rég elégett volna a világ. Ez a vers arra enged következtetni, hogy december közepére Petőfi egészsége jobbra fordul, legalábbis annyira, hogy néha a színházba bejárjon. A fellobbanó szerelem kilendíti a költőt apatikus állapotából, még akkor is, ha sok reményt nem lát arra, hogy érzelmei viszonzásra találnak. Matild alakját - úgy tűnik - a múlt tapintatos fátyla takarja előlünk, kilétéről semmi biztosat nem tudunk. A feltételezések és kutatások arra mutatnak, hogy Matild Debrecenben (is) fellépő színésznő lehetett. A korábbi véleményekkel szemben, amelyek egy jelentéktelen színésznőt sejtenek a név mögött, az új kritikai kiadás jegyzetében figyelemre méltó érveléssel az a feltételezés kerül napvilágra, hogy a vonzalom irányulhat Lendvaynéra is, sőt az L né, a Matildhoz és a Megunt rabság c. versek a körülöttük keletkezett dalokkal együtt vagy azok nélkül egy szerelmi ciklus csíráját képezik. Ez a feltételezés azért is reális, mert Lendvayné ekkor Pyat-Sue: Matild c. darabjának címszerepét játszotta, s ezt Petőfi láthatta. Ráadásul Petőfi nagy mintaképe, Heine is "Mathilde"-nak nevezi párizsi szerelmét, majdani feleségét. Talán ez az érzelem az oka, hogy a hónap végén született versek könnyedebbek és optimistábbak. A december második felétől a versekben egyre erősebben érezzük a visszatérő életkedv lendületét.