Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Bakó Zsuzsanna: Munkácsy festmények a békéscsabai Emlékházban

Az első teremben az 1864—1867 közötti korai, pályakezdő periódus művei láthatók. A legkorábbi 1864-ből Reök Irén arcképe, melynek érdekessége a leány vállán ülő légy élethű megfestése, s mely talán a realista valóságlátás első, kissé különös megnyilvánulásaként is felfogható. A kép mindenesetre tökéletesen illeszkedik a korszak bidermeier hagyományaihoz és szemléletéhez, éppúgy mint párdarabja Reök Gabriella arcképe ugyanebből az évből. A rövid bécsi tanulóévek terméke a Falusi felolvasás, melyet még 1864-ben Pesten kezdett el, de Bécsben fejezett be, s melynek kifejezésmódja, kompzíciója, emlékezetbe idézi a klasszicizáló romantika népi életképének világát — Jankó János és Lötz Károly műveinek hangulatát. Romantikus alaphangulatú, kissé ügyetlen mű az 1866-ban Pesten festett Petőfi búcsúja szülei házától, amely jól mutatja a kompzíciós bizonytalanságot és a karakter ábrázolás erőtlenségét. A romantika erőteljes hatása érződik az 1867—68-ban Münchenben befejezett Isaszegi csatatér c. kompozíción, amely a Honvéd Albumhoz készült olajvázlat és idézi a magyar történelmi festészet leginkább Székely Bertalan által képviselt irányzatának befolyását. A romantika iránti vonzalom a legerőteljesebben az Árvíz című 1867—68-ban Münchenben festett müvén érvényesül, amely jelzi a tragikus élethelyzetek iránti érzékét, és kitűnő jellemábrázoló készségét. A Korhely férj vázlata a második teremben, már a lényeges stílusváltást tükrözi. Keletkezésének dátumai szemléletesen példázzák az átmenetet. Pesten kezdte el, Düsseldorfban a Siralomház és a Tépéscsinálók közben dolgozott rajta, de a kép csak Párizsban kapta meg jelenlegi formáját. Elkészülésének ideje 1869—72 közé tehető. A stílusváltás igen kézzelfogható, itt már nem a humoros, bidermeier életkép mosolygós, élettelen figuráit látjuk, hanem érzelemmel teli valóságos embereket. A kiállításon e korszak legérettebb, legtipikusabb példáját a Persely előtt c. mű képviseli, amelyet 1874-ben festett Párizsban, ugyanebből az évből való a Leány a kútnál, melynek modellje Munkácsyék szobalánya volt. A kép némi távolodás a népi életképek világától és közelebb áll a Rózsehordó nő szemléletmódjához, mivel a tájképi háttér némileg oldja a kontraszt hatásokra épülő komor, sokszor drámai hangulatot. A harmadik terembe az 1877—1866 közötti művek kaptak helyet. A Judit című, a Miltonhoz készült tanulmánya, színvilágába, és lírai hangvételében még a korábbi periódushoz köthető. Kari Sedelmeyer portréja 1879-ből tárgyilagos, érzelemmentes ábrázolás, amelyből Munkácsy is, mint a korszak számos festője sokat készített. A Délutáni látogatás az 1876 után keltkezett ún. szalonképek egyik leglátványosabb darabja. A gazdag polgárság fényűző életének ábrázolása a témához illő: elegáns, színpompás és tökéletesen érzelemmentes. A Merengő nő 1882-ből szintén a sza-