Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Sinkó Katalin: Egy új műfaj a nyolcvanas években – Munkácsy kolosszálképei
rekvő rendezési mód része volt a drapériák, függönyök, szőnyegek gazdag alkalmazása a kiállítási termekben és a képek körül, mely a Cortina vagy függönymotívum revelációt kifejező hagyományos értelmére is épített. A bécsi Künstlerhausban követett kiállítási szokásokat és azok megváltozását 1873 után Eva Pöschl disszertációja tárta fel nemrégiben. A Makart által kezdeményezett és a Miethke és Wawra műkereskedők által kiviteleztetett új, mágikus effektusok alkalmazását Pöschl a barokk ízlés, a neobarokk tendenciák megjelenésével magyarázza. 10 A magunk részéről az új kiállítási módszer forrását a panorámák illetve diorámák világítástechnikájának átvételében látjuk. 11 A panoráma-technika lényeges része ugyanis, hogy a szemlélő ernyő vagy tetőzet alól pillant ki a megvilágított festményre. A tetőzet vagy ernyő eltakarja a néző elöl a felsővilágítást, aki így csupán a megvilágított képet láthatja. Stephan Oettermann a panoráma-festészetről szóló művében megemlti azt a legendát, mely szerint az új műfaj feltalálása Robert 12 Barker napernyőjéhez kötődik. Barker, más művészekhez hasonlóan nyitott ernyő alól szokta a tájat rajzolni, s állítólag innen származott az az ötlete, hogy az ernyő alól megfigyelhető teljes, 360°-os tájkivágatot körben lerajzolja. A 19. századi festői gyakorlathoz nemcsak az ernyő alatti tájrajzolás tartozott hozzá, hanem a műteremben is rendelkezésre állt a lehetőség, hogy a festő egy sötétebb helyről, sátor vagy baldachin alól vizsgálja meg fénybe állított képét. Egész sereg műteremképen figyelhető meg efféle sátor vagy baldachin használata. Lötz Károly, Benczúr Gyula, Tornai Gyula, Balló Ede. Kezdi Kovács László műtermének felvételein is láthatók efféle sátrak vagy baldachinok. Munkácsy műtermének leírásai is felhívják egy sátorra figyelmet, mely szőttesekből volt Összeállítva. Munkácsy ez alól szokta képeit szemlélni, s a sátorral szemben a falon tükrök lógtak, melyekben a festő kétszeres 13 távolságban láthatta műveinek szín és távlati hatását. Hans Makart műtermében egy loggia szolgált erre a célra, melyből átlátás nyílt a nagy műteremre. 14 Hans Makart talán ebből a műtermi gyakorlatból s a panorámák megvilágítási technikájá10. E. Pöschl 3. sz. jegyzetben i.m. A neobarokk tendenciákról lásd még Werner Kitlitschka: "Die Wiener Ringstrasse. Bild einer Epoche" — Wiesbaden 1989 és Walter Fordl: Die Malerei. Künstlerhaus — Secession-Hagenbund in: Das Zeitlater Kaiser Franz Josephs. Kiállítási katalógus, Schloss Grafenegg. 2. rész. 1987. Bd. 1 231—237. 11. Stephan Oettermann: Das Panorama. Die Geschichte eines Massenmediums. Frankfurt/M. 1980 41—67, 131 12. S. Oettermann 11. sz. jegyzetben i.m. 33 13. E. Bukovics: Bei Munkácsy. Feuilleton von Paris 24. Jänner 1883. Pester Lloyd Mo. 28. 14. Martin Schöller: Malerfürsten im 19. Jahrhundert: Hans Makart Atelier in Wien, die Villen Franz Lenbach und Franz Stuck in München, in: Künstlerhauser von der Renaissance bis zur Gegenwart. Zürich 1985 195 Abb.l
