Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Vida, Gheorge: A fiatal Munkácsy és Ormós Zsigmond

Ebből az alkalomból egy külön érmet verettek, Corot képmásával . ugyancsak ebben a levélben ír Munkácsy Milletről: "(. . .) meg kell emlékeznem Millet-ről, kinek halála hírét alkalmasint vette uraságod. Miilet 60 éves volt s szintén csak az utóbbi években jutott elösmeréshez. Párizs mellett, Barbizon nevü faluban élt nagy családjával oly egyszerűen mint a legszegényebb paraszt. Ami műveit illeti én részemről nem vagyok nagy barátja. Kivéve egy vagy két képet (...) genre tárgyakat festett, sok érzése volt az intim tárgyak iránt. De rendkívüli ügyetlen körítésben."

14 Cororól és Millet-ről írt sorok valószínű, hogy egyedüli első kézbeli fennmaradt források, amelyek kifelyezik Munkácsy véleményét ezekről a nagy művészekről. Saját műveiről viszonylag keveset ír Munkácsy, egy pár kivétellel. Igy például második levelében (1874. július 3 Párizs) beszámol az Éjjeli csavargók és a Zálogház fogadtatásáról az 1874-es szalonbeli kiállításuk alkalmából:" Tudván, hogy mily érdekkel viseltetik méltóságod pályám iránt, reménylem nem fogja szerénytelenségnek venni ha közlöm azon eredményt melyet ez évi Szalonban arattam az éjjeli csavargók és a zálogházzal. Nekem kétszeresen jól esett a nyert medail, mert tudom hogy a juri legkevésbé sem volt diszponálva az idén idegennek adni egy medailt s azonkívül csaknem nyílt harcban állok a jurivel. Aki még mindig nem tudja magát függetlenné tenni az akadémiai tradícióktól megvan (. . .) azon ön tudatom hogy a juri moraliter kényszerítve érezte magát, és hogy nem tehetett mást, mint hogy meg medailírozott, azon kívül úgyszólván minden lap hozott elösmerő cikkeket". Ötödik levelében, amelyet Colpachról ír Ormósnak, rövidesen temesvári látogatása után (1874. október 23), beszámol a Falu hőse előkészítő vázlatairól, amelyeket Békéscsabán végzett ahol nagybátyja Reöck István műtermet rendezett be számára: "Megérkezve Csabára rögtön dologhoz fogtam és valóban sikerült képemhez néhány jó modellt találni és azt felhasználni. A vázlatot is át dolgoztam, iletőleg változtattam. Ezek után tehát néhány tanulmánnyal és jó costume-ekkel megrakodva indultam útnak." Ily módon az idézett levelek (amelyeknek teljes szövege sajnos csak román nyelven olvasható egyenlőre, az említett tanulmányomban) szélesíti perspektívánkat Munkácsy morális és művészi fejlődéséről. A művész a levelek tükrében egy fáradhatatlanul tevékenykedő festő képében jelenik meg, mint például 1874. január 20-án írt soraiban: "Alig merek bocsánatára számítani ily hosszas hallgatás után ha nem tudnám hogy Méltóságod ösmeri a művészet gyakorlatának azon hatalmát mely ál14. Munkácsy 1873-ban ismerte meg Millet-t, amikor majdnem egy hónapot töltött Barbizonban. Végvári nagy monográfiájában (Munkácsy Mihály élete és művei, Budapest, 1958, 159. lap) rámutat egyes analógiákra Munkácsy és Miilet figurái között