Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Végvári Lajos: Munkácsy és az európai hagyomány

műve Haynald bíboros arcképe, mely nemcsak a személyiség sokféle tulajdonságát bontja ki, de festői megoldásában is páratlan. A bíbor reverenda variációinak gazdagságát is felülmúlja a karing csipkézetének és áttetsző könnyűségének megjelenítése. Ilyen megoldásokra csak Goya volt képes. A művészettörténetírás gyakran megfeledkezett, vagy nem méltatta kellően egyik legnagyobb alkotását a bécsi Kunsthistorisches Museum előcsarnokának pannóját. Arra vállalkozott, hogy művében megfesse a művészet csúcspontjának tartott Reneszánsz apoteózisa. Minden, a korra jellemző motívumot összegzett pannóján. Hatalmas reneszánsz kupola fedi be a kép terét, a korlát szegélyezte lépcsőn méltósággal közlekednek a művészek. A kép alakjainak csoportosítása emlékeztet Raffaello Athéni iskolájára: a kép széleitől a közép felé vezeti a szemet, ahol egy erkélyen a mecénás pápa alakja látható. Munkácsy a pannó rendeltetésének megfelelően alulnézetre komponálta a művét, így óhatatlanul segítségül kellett hívnia a barokk falfestés perspektivikus illuzionizmusát. Ezt hangsúlyozza a kupola magasságában repülő géniusz is. A historizáló motívumok alkalmazása ellenére sem tagadta meg stílusát. Alakjainak rajzolata azonos a nyolcvanas években festett táblaképeinek figuráival, de újszerű itt a színek világossága, a kolorit plein-air szerű jellege. A bemutatott példák bizonyítják, hogy Munkácsy jelentős személyisége volt a XIX. századi festészetnek. Értékét elsősorban hagyományőrző, az elődeinek munkásságát újraélő és továbbépítő tevékenység határozza meg. Kísérletet tett arra, hogy a művészettörténet nagy témáit korának nyelvén, a naturalizmus látásmódjával ötvözve egy közvetlenebb, populárisabb művészetet alakítson ki. Mint Európa keleti részéről származó művész, hivatást érzett arra, hogy népe sorsának szószólója legyen, s midőn témát váltott, akkor is a Közép-Európára jellemző konfliktusokat fejezte ki vallásos tárgyú alkotásaiban. Hivatástudata és hagyománytisztelete egyaránt arra késztette, hogy bámulatos rögtönzőképessége ellenére se válassza az impresszionisták útját. Ma, midőn a Musée d' Orsay kiállításán nemcsak az újítók, de a konzervtív szemlélet képviselői is bemutatásra kerültek, s az egykori ellenfelek művei egymással szomszédos termekben függnek, mód van Munkácsy európai szintű rehabilitására. Nem a kor ún. fejlődéstörténeti stílusváltásai alapján kell megítélni, hanem emberi, művészeti tisztessége, humánus beállítottsága, erkölcsi szigora, és azon készsége alapján, hogy a vele rokonszellemű elődök és kortársak müveinek eredményeit, temperamentumának megfelelően művészetébe tudta olvasztani. Szintézisre való törekvése azonban nem tekinthető eklekticizmusnak, hanem a mindent magába olvasztó erőteljes művészi egyéniség megnyilatkozásának.