Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)
Wittmann Zsuzsa – Velledits Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai
dene Malartan címmel. Ez az írás enkausztikaként a következő receptet adja: fehérített méhviasz porrátört gumi arabicummal, mastixporral és vízzel. Egy másik helyen a porkő viaszt ajánl lenolajban feloldva — mint az enkausztika példáját. Majd ugyanezen anyag kapcsán "az olajfestmények pattogzásáról" ír a Technische Mitteilungen für Malerei című folyóiratban 1888-ban. Kétségtelen, hogy Schönbrunen receptje áll a legközelebb a Munkácsy-képeken talált anyagkombinációkhoz, de hasonló összetételű masszával találkozhatunk a francia Duroziez könyvében is. Akár a ránkmaradt recepteket, akár a kapott analitikai eredményeket vizsgáljuk, feltűnő, hogy vizes és olajos anyagok összekeverésével kellett volna egy festésre alkalmas kötőanyagnak létrejönnie. A festészeti kézikönyvek két lehetőséget ismernek a probléma megoldására. Az egyik az emulziókészítés, amikor valamilyen emulgátor segítségével elegyíthetőek az olajos és a vizes anyagok, a másik lehetőség pedig az elszappanosított viasztempera. Mindkét megoldás instabil anyagrendszereket eredményez, és a ráhordott száradó olajok felgyűrik és deformálják a bizonytalan konzisztenciájú alsó réteget. Az anyagok analízisével megtettük az első és legfontosabb lépést ahhoz, hogy a romlási folyamatot feltérképezhessük. A károsodásoknak ezt a formáját sikerült konkrét anyagokhoz ill. anyagrendszerekhez kötni. A XIX. századi festőtechnikák vizsgálatai közül Hans von Mareés képeinek kutatásáról jelentek meg publikációk. A Munkácsy-festményekhez hasonló állapotban levő Mareés-képek analízise során annyit állapítottak meg a Doerner Institut munkatársai, hogy ezek a képek sem tartalmaznak aszfaltot. Ahhoz, hogy az eredeti kérdésre válaszolhassunk (megállítható-e a Munkácsy-képek romlása?), sajnos további vizsgálatokra van szükség. A kutatások befejezésének programját dr. Bakó Zsuzsa hallatlan precizitással állította össze. A legfontosabb az, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján elvégezzük azokat a modellkísérleteket, amelyeknél az öregedési folyamat felgyorsításával az eddig lejátszódott és az ezután bekövetkező változások nyomon követhetőek. A kutatási program végső célját akkor éri el, ha a képek kezeléséhez és optimális tárolási körülményeinek kialakításához biztos adatokkal szolgálhatunk. Munkácsy számtalan festői megoldása a képeit alkotó anyagokban maradt ránk, és minél jobban megismerjük ezek tulajdonságait, annál többet tehetünk képpé formált gondolatainak megőrzéséért. 8. Uta Gerlach-Laxner: Notizen zum Problem des technischen Zustand im Werk Hans von Mareés in: heinz Althöfer: Das 19. Jahrhundert und die Restaurierung. München 1987, 201.