Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Wittmann Zsuzsa – Velledits Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai

3. táblázat A festmények szerves összetételének legjellemzőbb adatai Festmény címe és néhány jellemzője Munkácsy által felhordott barna alapozó Festmény címe és néhány jellemzője 1 2 3 4 5 6 7 Festmény címe és néhány jellemzője méhviasz mastix sandarac lenolaj terpentin gumiarabicum aszfalt Siralomház 1869—70 Düsseldorf XX — XXX (X) X Éjjeli csavargók 1873 Párizs XX X — XX (X) X — Haynald bíboros arcképe 1884 Colpach— Párizs XX X — XX X — — Az "X" jelek számával a komponens becsült mennyiségére utalunk. Az Éjjeli csavargók anyagösszetétele lényegében azonos az általunk vizsgált másik négy, 1871 és 1875 között festett kép anyagösszetételével. A Siralomház szerves anyagai között még nem szerepel a méhviasz, viszont megtalálható az aszfalt. A vizsgált festmények közül ez az egyetlen, amelynek komponenseként azonosítható volt az aszfalt. A későbbi képek anyagösszetételére jellemző a méhviasz és a gyanták jelenléte. A Haynald bíboros arcképe című festmény viszont már nem tartalmaz gumiarábikumot. Az első analitikai eredmények megdöbbentőek voltak. Mindannyian arra számítottunk, hogy valamilyen formában aszfalttal találkozunk, hiszen a holt-tengeri természetes aszfaltot már a XVII. század óta használták a festészetben. De az aszfalt mellett elképzelhetőnek tűnt az ún. múmiabarna festék is (eredetét már a nevében is megmutatja) vagy bármilyen kőszénkátrány származék, amilyeneket 1850 óta forgalmaztak. A festőkönyvek intései között mindig úgy szerepel az aszfalt, mint az "átvérző" festékek egyike. A kifejezés jelentése az, hogy az aszfalt diffundál a pigmentek között, és azokat mintegy elnyeli. A keresztmetszet-csiszolatok ennek éppen az ellenkezőjét bizonyították; a sötét alapozómassza határozott vonalban ül a festékréteg alatt, illetve egyéb helyein is.