Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály (1844-1900) nemzetközi tudományos emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 53. Debrecen, 1994)

Wittmann Zsuzsa – Velledits Lajos: Munkácsy Mihály festőtechnikája és anyagai

Természetesen a közhiedelem is befolyásolt bennünket, amikor a festmények károsodását az "aszfaltra" vezettük vissza. Az 1984-es vizsgálatok elkezdésével hirtelen olyan kérdések kereszttüzébe kerültünk, amelyekre nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudtunk választ adni. Az első és legfontosabb kérdések a következőek voltak: — megállítható-e a Munkácsy-képek romlása? — ha nem állítható meg a romlás, akkor stabilizálható-e a képek állapota? — a legvégső esetben mennyi idejük van még a képeknek? — melyek az optimális tárolási körülmények? A kérdésekre nyilvánvalóan csak egy hallatlanul idő- és energiaigényes vizsgálatsorozat végén lehet válaszolni. A probléma helyes megközelítési sorrendje a következő: — analitikai vizsgálatok — a romlás folyamatának nyomon követése modellkísérleteken — diagnózis és kezelés Vessünk egy pillantást most arra az eszköztárra, amely restaurátornak rendelkezésére áll, ha festékanalízist kíván végeztetni. A legtöbb festék két alapvető komponensből áll: pigmentből és kötőanyagból. A szervetlen eredetű pigmentek azonosítására számtalan vizsgálati módszer áll rendelkezésünkre (más kérdés persze az, hogy a gyakorlatban ezek mennyire elérhetőek), de a kötőanyagok kutatásának 1984-ben még egyáltalán nem volt hagyománya Magyarországon. A klasszikus festőtechnikák igen szűkreszabott kötőanyag-választékával a Munkácsy-képek esetében semmit sem lehetett kezdeni. Hiába mutatunk ki enyvet, lenolajat vagy bármilyen más általánosan alkalmazott anyagot, még mindig ott van az "aszfalt", amelyről nekünk mindent tudnunk kellene. Természetes volt, hogy egy kőolajkutató laboratóriummal kell kapcsolatot találnunk; így esett a választásunk a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kutató Intézetre, ahol Dr. Wittmann Zsuzsa vegyészmérnök vállalta a festékminták teljeskörű analízisét. A festmények anyagösszetételének vizsgálata a módszerek és eszközök széles skálájának alkalmazását tette szükségessé. A képek közvetlen, roncsolásmentes tanulmányozására szolgáló eljárások csak olyan információkat adnak, amelyek messze nem elegendőek a festmény teljes anyagrendszerének megismeréséhez. Vizsgálataink során ezért arra törekedtünk, hogy az alkalmazott eljárások segítségével, a szakértő restaurátor által vett lehető legkisebb minta, amely a kép teljes keresztmetszetét reprezentálja, elegendő legyen az összes szerves és szervetlen komponens azonosítására. A maximum 1—2 mg 7/5