Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

Jegyzetek

Kovászt nem jó kölcsön adni, mert elviszik a kovász erejét és a kenyerünk megnyúlósodik. 21. Nem szabad kenyeret sütni ünnepeken, vasárnap, űrnapján, nagypénteken s pénteki napon. 22. Ha valaki álmában kenyeret süt, a családból meghal valaki. 23. Ha sütéssel álmodunk, gyerek születik, vagy kár éri a családot. DMNA 1006-67.11. 302 SZALACSI RÁCZ 1012-67.75. 303 A balmazújvárosi németeknél fordítva: a háziasszony szegte meg a kenyeret. VAJDA 1979. 34. 304 Csak Püspökladányban jegyezték fel a következőket: 1. Olyan, mint egy falat kenyér. 2. Lesz még szőlő lágy kenyérrel. 3. Kenyerének javát megette. 4. Kenyeres pajtásom. 5. Egy kenyéren éltek (nagyon szegények voltak). 8. Kakastejjel sütött kenyér. 9. Madárlátta kenyér (amit este a mezőről hazahoztak). 10. Ha valaki kővel dob, dobd vissza kenyérrel. 11. Háromfélét evett: kenyeret, haját, bélét. 12. Kopasz kenyér. 13. Magába kenyér. 14. Lesz még neki a kenyér is popa! 15. Elég egy sütetből egy kenyér. (Olyannak mondják, aki felesége testvérét akarja feleségül venni.) 16. Kenyértörésre került a dolog. 17. Nem kenyere a dolog (nem szeret dolgozni). 18. Kenyérből se ettek eleget. 19. Szegénykenyér az árváé! 20. Panaszos a más kenyere. 21. Kenyérkereső nélkül maradt. 305 A palócoknál domó, raggancs, a Duna-Tisza közén gyürke, gyírke, a Felvidéken púp. BERECZKI 1982. 196. 306 „Szárazkenyír, hidegvíz, Attul van jó egíszsíg!" 1935. 112-113. 307 SZALACSI RACZ 1012-67.87-90. 308 MÁRTON 1968. 436. 309 VAJDA 1979. 342. 310 KISBÁN 1961. 325-343. 311 Neve valószínűleg onnan származik, hogy régen a molnárok a vámlisztből maguknak a malomban a főzőpadkán nyílt tűz mellett sütötték. MNL III. 639. 312 MNL. Dl. 445. 313 SZALAY 1972. 469-486. 314 MÁTÉ 1865. 315 ECSEDI 1935. 122. 316 1834. márc. 5-én 25 kalácssütő kérte a Tanácstól, hogy ezentúl kedden, szerdán, szombaton minden kalácssütő szabadon árulhasson. Eddig ugyanis csak minden második héten árulhattak. HBMLT IV. A. 1013/f. Class, op. 7. 317 ECSEDI 1935. 125. 318 SCHRAM 1964. 594; Erdélyben Kalotaszegen és a Székelyföldön ma is közkedvelt sütemény. 319 ECSEDI 1935. 134-139; DMNA 377-54.1-17. Kardos László-Tóth János gyűjtése. 320 ECSEDI 1935. 129. 321 SZŰCS 1938. 222. 322 ECSEDI 1935. 128. 323 Megyénkben csak három változata ismert, holott valaha bizonyára itt is nagyobb hagyománya lehetett. SCHRAM 1964. 593; GUNDA 1935

2 19-29. 324 SCHRAM 1964. 592; KISS 1923-1924. 168-176; KISS 1958. 57; ECSEDI 1935. 274; KARDOS 1943. 126. 325 SZŰCS 1938. 222. 326 ECSEDI 1935. 126; Debrecenben a bélessütó asszonyok krajczáros béles néven árulták. KUTHY 1906. I. 308; Egy debreceni bélessütó asszony (Bartháné) receptje a XDC század végéről: 1 kg liszt, 1/5 liter hájzsír, 2 tojás sárgája, 2 kávéskanál só, 2 evőkanál porcukor, (1/2 1 vízben feloldva). Mindezt összekeverték, tálban erősen kigyúrták, 1 órát hideg helyen állni hagyták, majd elnyújtották. Ezt 2/5-ös csupor langyos hájzsírral megkenték, majd többször összehajtogatták, míg akkora lett, mint egy könyv. Minden hajtásnál zsírozták. Ismét pihentették másnapig. Elkészítették a tölteléket: túró, mazsola, alma, dió, rizskása. A tésztát elnyújtották, négyszög alakú darabokat/ vágtak belőle, beletették a tölteléket, sarkait ráhajtották, kerekdedre formálták és megsütötték. 327 BŐDI 1985. 339; ECSEDI 1935. 126. 328 Készítését közli a Mezei Gazdák Barátja, 1829. 319-320; Újabban minden faluban népszerű, mert nem szárad hamar. 329 VAJDA 1979. 340-341. 330 Ezt a vajas változatot már a XVIII. századi úri konyhák is ismerték. SCHRAM 1964. 592.