Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)
A táplálkozás rendje
vittek magukkal sült krumplit, édesmáiét, vagy görhemálét. Természetesen, ha volt otthon pogácsa, vagy más sütemény, ez is belekerült a gyerek iskolás bakójába. Mivel a tanítás régen mindig délután négy óráig tartott, azoknak a gyerekeknek, akik távolabb laktak az iskolától, délben nem mehettek haza, ez az étel az ebédet is jelentette. Nyári étkezés A nyári étkezés még több variációt mutat. A téli étkezés három kategóriája pl. azzal bővült, hogy a nyári mezei munkákhoz való alkalmazkodás miatt a család tagjai különböző módon étkeztek, s az étkezés rendje is folyton változott. Nyáron nem jellemző már a kétszeri étkezés, sőt nagyon sokszor az ebéd és a vacsora közé még egy pótétkezés, az uzsonna (nálunk ozsonya) is beiktatódik. 363 Nyáron változatosabbak a munkahelyek is, így jobban elválnak a foglalkozási rétegek és ezek táplálkozási szokásai. A gazdacsalád nyári táplálkozása Egy jobb módú gazdacsalád nyáron a családtagokon kívül rendszerint kibővült cselédekkel, napszámosokkal. így a gazdasszonynak gyakran naponta 10-15 főre kellett főzni. Ha a családtagokon kívül idegen munkások is voltak, nagyobb gonddal igyekeztek az étkezést megszervezni. Hajnalban, a munkába indulás előtt a család férfi tagjai és a munkások rendszerint ittak egy kis pohár pálinkát. Ez különösen a nagyobb munkák, pl. az aratás idején volt jellemző. Ilyenkor megszólták azt a gazdát, aki nem kínálta meg a munkásait pálinkával. A reggeli, vagy fröstök nyáron megoszlott: azok a családtagok, akik a mezőn dolgoztak, tarisznyában vitték ki magukkal a kenyeret, szalonnát, görög katolikusok néha kis üvegben olajat, s kint a mezőn 7-8 óra között fogyasztották el. Mellé vizet ittak. A tanyasiak és a pásztorok ilyenkor is megfőzték a tísztalevest. Akik a reggeli időt éppen otthon töltötték, azok a téli reggelihez hasonlóan valamilyen folyadékot, ciberét, tejet, kávét ittak, s hozzá zsíros kenyeret, lábasban sült szalonnát, gomolyát, valamilyen előző napi maradékot ettek. Az ebéd ideje 12 óra körül volt, s különféle módon történhetett. Ha délre otthon volt a család, akkor asztal mellett rendes egy-, vagy kétfogásos főtt ebédet ettek. Ezt jó idő esetén kint a szabadban, valamilyen árnyékos helyen költötték el. Ilyenkor a leves nem maradhatott el, különösen szerették a savanyú leveseket, de igyekeztek ezeket minél tartalmasabbá tenni. Akinek módja volt hozzá, nem maradhatott el a második fogás sem, valamilyen laktató vastagétel, sült tészta, gyümölcs. Ha a munkások nem túlságosan messze dolgoztak, akkor a gazdasszony, nagyobb leánygyerek a főtt ebédet cserépszilkében, ételhordóban, négyszögletes ruhával átkötve kivitte a mezőre, s azt ott a helyszínen elfogyasztották. Rendszerint főtt
