Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

külön előírásokkal rendelkeznek, mint pl. az izraeliták, vagy a különböző vegetáriánus stb. szekták. Az egyszerűbb áttekintés végett tudnunk kell, hogy az étrend a paraszti táplálkozásban is fogásokból áll. Az étkezés állhat: a) egy fogásból. Ez az egy fogás lehet nyerskoszt, ami legtöbbször kenyér szalonnával, esetleg zsíros kenyér, lekváros kenyér, legszegényebb esetben sós kenyér, vagy „kenyír magában", „pucér kenyér", már valamivel jobb esetben kenyér hagymával, almával stb. Lehet az egy fogás főtt étel, mágpedig sűrűre főzött leves, valamilyen vastagétel, hús, vagy tészta. Ezt általában „egytálétel"-nek mondják. b) két fogásból. Ebben az esetben az első fogás mindig leves, a második lehet vastagétel, hús, vagy tészta. c) három fogásból. Az első most is leves, a második hús, vagy valamilyen vastagétel, a harmadik tészta. d) a négy fogás úgy jön létre, hogy a második fogást megkettőzik. Pl. külön fogásként tálalják a főtt húst, valamilyen mártással, és külön sült húst. Természetesen negyedikként itt is tészta következik. e) négynél több fogásra ritkán kerül sor. Ilyenkor szintén a főzelék-, és a húsfélék osztódnak több részre. Pl. a főtt hús-sült hús közé bejön a töltött káposzta stb. Az étkezéshez kapcsolódó italokat, csemegéket, gyümölcsöket nem szokták külön fogásnak számítani. A hétköznapok táplálkozási rendje Az étkezések állandó szabályos ritmusa főleg a hétköznapi táplálkozásban figyelhető meg. Ezen belül is meg kell különböztetni a téli, a nyári és a rendkMili alkalmakat. Téli táplálkozási rend A téli étkezési szokásokat is három kategóriában kell vizsgálni: a) az asztalnál étkezők, b) a kint lakók, c) a tarisznyás emberek a) Télen minden paraszti rétegre jellemző volt, akár falun lakott, akár tanyán, hogy a család együtt étkezett. Ezt a típust nevezzük asztalnál étkezőknek. A hagyományos étkezés „etikettje" leginkább ennél a típusnál figyelhető meg. A napi étrendet illetően két tendencia mutatkozik: sok helyen él még a napi kétszeri étkezés emléke, de a XX. században már legtöb helyen télen is háromszor ettek. A kétszeri étkezés esetében 9 óra körül volt a reggeli, amit nálunk mindenütt fröstök, früstök néven ismernek, s délután 3-4 óra körül az ebéd. A kettő közül az ebéd számított fő étkezésnek.