Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás növényi eredetű alapanyagai

tottak. Itt az olajat világításra használták: az istállókban a villany bevezetése előtt mindig olajmécsessel világítottak, mert ez kevésbé volt veszélyes, mint a petróleum. Katolikus falvakban azonban az olaj, főleg böjtös időben alapvetően fontos zsírozó volt. Gyűjtögetésből származó növényi tápanyagok A gyűjtögetett növények sokasága közül alig néhány volt olyan, ami a népi étrendnek rendes, szabályosan visszatérő alapanyaga volt. A gyűjtögetés inkább azért volt fontos tevékenység, mert a vadon termő növények fogyasztása változatosabbá tette a különben meglehetősen egyhangú paraszti étrendet. A gyűjtögetés tehát elsődlegesen csak kiegészítő foglalkozás volt, s csupán néhány szegényembernek adott szerény megélhetést.

39 Megyénk a XX. században már nem tartozik a gyűjtögetés szempontjából leggazdagabb vidékek közé, holott a gyűjtött növények száma összességében elég nagy. Sóska (Rumex acetosa). Április végétől nyár végéig mindig gyűjthető volt. Minden faluban jellemző néhány olyan határrész, melyen előszeretettel gyűjtötték. Kerti termesztése ezért 1945 előtt szinte ismeretlen volt. A vadon termő sóska különben is sokkal ízletesebb, mint a kerti sóska. Elsősorban leves, mártás alapanyag, de különben a gyerekek nyersen is fogyasztották. Debrecenben a sóska leveleit markukban összetörték, s kis versikét mondtak hozzá: „Sóska, domika, Olyan legyél, mint a borecet, még annál is erősebb!"

40 Gyerekek kedvelték a sóska még gyenge felmagzott szárát, az úgynevezett keringőt vagy karingót, illetve rengőt. Gomba. Megyénknek különösen az erdőtlen sík vidékein nem dicsekedhetnek nagy gomba fogyasztással. Itt mindössze két gombafajtát esznek. Egyik a marhajárásokon tömegesen növő szekfügomba (marasmius oreades), melyet mondanak szíkfügombának (Tiszacsege), szfkígombának, pecérkének, harmatgombának is. Másik közismert gomba a csiperke, vagy kalapos gomba (psaliota campestris).

41 Ezt sokan összekeverik a csirkegombával (cantharellus ciborius). Az erdőket járók még ismerik a szarvasgombát, a tinóorrú-, tölgyfa-, kucsmagombát,

42 de a falusi parasztok ezt nem merték megenni.

43 Gomba gyűjtéssel általában szegény asszonyok foglalkoztak, a gyűjteményüket házalva árulták. Sokan évekig nem ettek gombát. Vad torma (armaricia macrocarpa). A kertek végében, garággya tövében tenyészett. A szükségletnek megfelelően ástak mindig néhány tövet. Galambsaláta (ramuculus ficarza). Saláta készült belőle.

44