Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A táplálkozás rendje

A TÁPLÁLKOZÁS RENDJE „A táplálkozás sohasem ételek rendezetlen sorából áll, hanem étkezésekből, amelyek köré az egyes ételeket szervezik."

356 A népi kultúra a táplálkozást éppen úgy rendszerbe fogta, mint az ember egyéb ösztöntevékenységét. Az anyagi lehetőségek határain belül a szokásrendszer szabályozta, hogy mikor, mit, mennyit és hogyan lehetett fogyasztani. Tudjuk, hogy ez a négy kritérium különbözőképpen mutatkozott az úgynevezett hétköznapi-, az ünnepi-, és a bizonyos alkalmakhoz kötődő étrendekben. Meghatározó volt az is, hogy milyen munkát végeztek? A nagy fizikai megterhelést jelentő munkák alkalmával az étkezést rendszerint pálinkával kezdték és általában kalóriadúsabb ételeket fogyasztottak. Ilyenkor a mennyiséget se nagyon korlátozták. Ezzel szemben pihenő időben mind a mennyiséget, mind a minőséget igyekeztek redukálni. Az étrend rendszerint összefügött a nappalok hosszúságával is. A hosszú nyári napokon többször, és többet ettek, rövid téli napokon kevesebbszer és kevesebbet. Az évszakok étkezési rendje közismerten öszefügg a rendelkezésre álló élelmiszerek milyenségével és mennyiségével is. Télen voltak a disznótorok. Ilyenkor még abban az esetben is több zsíros, húsos ételt ettek, ha igyekeztek takarékoskodni ezzel, hiszen a disznóölések sok zsíros melléktermékét frissen kellett elfogyasztani. Nyáron ezzel szemben a zöld növényi tápanyagok álltak rendelkezésre. Közismert, hogy a régi világban nyár elején már fogytán volt a gabona, a hús, a bor, s ilyenkor fokozottabb takarékosságot követelt a szükség. Az étkezési rend nagyban igazodott az egyes munkák helyéhez, jellegéhez. A mezőre járó ember nyári étrendje pl. függött attól, hogy reggel mikor indult el hazulról, vagyis tudott-e még otthon reggelizni, vagy már a reggelit is a „tarisznyában" vitte magával? Délben kint volt-e a mezőn, vagy hazament ebédelni? Este hazatért-e vacsorára, vagy kint hált a tanyán? Az is kérdés, hogy kint a helyszínen volt-e valami stabil főző-, sütő alkalmatosság, pl. kemence, vagy csak szabadtűznél lehetett ételt készíteni? Az is kérdés, hogy a kint dolgozóknak vittek-e hazulról főtt ételt, vagy a maguk főztjén éltek? A mezőn dolgozók étkezését az is befolyásolta, hogy milyen volt az időjárás. Esőben, zimankós őszi időben pl. nem volt kedve az embernek szalonnát sütni, főzéssel bíbelődni. Más volt az utazó ember étrendje, mint az otthoniaké. Bizonyos mér-