Varga Gyula: A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 52. Debrecen, 1993)

A kész ételek osztályozása

SALÁTÁK A szalonnát, a nehezebb húsételeket régebben is valamilyen emésztőnedv-serkentő anyaggal ették. Ilyenek voltak elsősorban a hagyma, zöld hagyma, gyümölcsök, befőttek stb. A saláták ezekből a nyers növényekből előállított ételkiegészítők, amelyek nálunk sohase képeztek önálló fogást. A régi, egyszerűbb táplálkozási rendben a salátáknak nálunk nem volt nagy szerepe, emiatt változatosságban messze elmarad nemcsak a nyugat, de a szomszédos szláv és román népek saláta kultúrájától. SAVANYÍTOTT ÉTELALAPANYAGOK, MINT SALÁTÁK KápQsztacika Sok helyen hús mellé adják, savanyúság gyanánt. Újszentmargitán a savanyú káposztacikára kevés olajat is tettek. Sok helyen pálinkaivás után egy csipet savanyú káposztát ettek. Emiatt a mezőre induló parasztok, pásztorok kis zacskóban a tarisznyában magukkal vittek egy kevés hordós káposztát (Hajdúhadház, Kismarja, Biharfélegyháza, Konyár, Püspökladány). Fejes hordós káposzta Főleg tavasszal a sült szalonna mellé sokan hordós káposztaleveleket ettek. Ezt néha a kenyérre tették és a forró zsírt rácsepegtették (Hajdúhadház, Püspökladány, Konyár). Savanyúságok, mint saláták Télen az ecetes uborka, vizes uborka, töltött paprika, nyáron a kovászos uborka szolgálhatott salátaként, melyet vagy közvetlenül kézből ettek szalonnával, hússal, vagy tálra rakva, esetleg felaprítva. (Általánosan elterjedt.)