Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban

Ingek A női ingek között formájában és díszítésmódjában régies típust képvisel a vászoning, mely két változatban, rövid- és hosszúingként terjedt el. 9 Mindkét változat jellegzetessége a mellévarrott ujjforma, melyet az utolsó időkig háziszőttes vászonból, régebben kendervászon­ból, majd kevert vagy tiszta pamutvászonból készítettek. Csuklóig érő, hosszú ujja a magyar te­rületen általánosabb „parasztos" bő ingujjak helyett szűk és kézelő nélküli nyitott forma. A ráncolódásmentes ingujjakon vízszintes díszítménysávok alakulhattak ki, kevés színt hasz­náló szálszámolásos hímzéssel. Az eredeti forma a térdet takaró hosszúing (2. ábra), mely egyben a pendely szerepét is betöltötte. A derékrészt egy-egy 50 cm széles, függőleges vászoncsíkból varrják, ehhez kétol­dalt szélesítő vászoncsíkokat toldanak. A toldalékokat egy hasonló szélnyi vászondarab nem pontosan átlós irányú kettévágásával szabják, és az így keletkezett keskeny rombusz alakok szélesebb végeit illesztik az aljához, a keskenyebbeket pedig a nyakhoz. Az ingujjakat valami­vel keskenyebb, mintegy 30—40 cm-es vászonszélek hosszirányú összehajtásával alakítják ki, 2. ábra Hosszúing 9 A Zoborvidéken viselt női ingekről nemrég jelent meg egy, elsősorban gyakorlati célú, eredeti hímzés­mintákat is közlő munka. Jókai Mária—Lyachovics József né—Szabó Kálmánné: Zobor vidéki női in­gek hímzése. (Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ házi nyomdájában, é. n.) «S1

Next

/
Oldalképek
Tartalom