Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Fehér Ágnes: A történeti és szabadegyházi közösségek életének összehasonlítása

szonylag jól körülhatárolható életmód-életforma modellt alakít ki. Ehhez a hosszú évtizedeken keresztül kikristályosodott erkölcsi, viselkedési normarendszerhez az aktív vallásgyakorlatot folytató szabadegyházi tag maximálisan igyekszik alkalmazkodni. Kétségtelen, hogy bizonyos egyházak esetében egy feszes, aktív vallásgyakorlatot követel meg. „Cserébe" a tag megkapja az adott vallási közösség toleranciáját, a problémái felé való odafigyelést. A közösség véd-óv a külső negatív hatások ellen (elmagányosodás, egzisztenciális gondok megoldatlansága stb.) —, másrészt tagjai felett egy erkölcsi, ellenőrző kontrollt is gyakorol. A történeti egyházakban a nagy tömegben bizonyos fokig elvész az ember, az individuum. Ezzel ellentétben a szabadegyházak tagjai —, legalábbis a vallási élet területén — megmutathatják egyéniségüket, bizonyos képességeikkel kiválhatnak a csoportból. Különösen érvényes ez a karizmatikus közösségek esetében, ahol a „kegyelmi ajándékok" gyakorlásának számtalan módjára nyílik lehetőség. (Gondolunk itt például a „nyelveken szólás" képességére, a prófétálásra, a hit által való gyógyításra-gyógyulásra.) Tehát a szabadegyházi hívő vallás gyakorló egyénisége kiteljesedhet, ezzel bizonyos fokig megkülönböztetett szerepet kaphat a felekezetében, de ténylegesen mégsem alakul ki a tagok között alá- és fölérendeltségi viszony. A szabadegyházak az ún. világi papság elvét vallják, közösségeiket tagjaik önkéntes adakozásából tartják fenn. A szabadegyházi gyülekezetek vezetői lehetnek teológiát végzett lelkipásztorok, de sok esetben polgári foglalkozású egyén áll a közösség élén. A vezető kiválasztását a demokratikus berendezkedés alapján a csoport dönti el, és nem „felülről", nem az egyházi hierarchia valamelyik lépcsőjéről helyezik a gyülekezetek élére. A közösségben természetesen érvényesül egyfajta feladat- és munkamegosztás. Az ifjúsági óravezetőt, a diakónust, a pénztárost stb. minden esetben a csoport választja ki tagjai sorából képességei és megbízhatósága alapján. Szolgálataikért fizetést vagy egyéb juttatást nem kapnak, maga a kiválasztás ténye nagyfokú megtiszteltetés a tag számára. Mint említettük: a szabadegyházak tagjai idővel egy különleges, tipikus életformát alakítanak ki önmaguk és a családjuk számára. A közösségek élete bensőséges, családiasán intim és toleráns. Az istentiszteleteken, a különböző foglalkozásokon való részvétel soha nem nyűg a tagság számára. A fiatalok is nagy kedvvel járnak főleg azokba a felekezetekbe, ahol az angolszász—amerikai stílusú zenei világ, a zenekar, a kórus nagy lehetőségeket nyújt ilyen irányú képességeik, kedvtelésük kibontakoztatására. A rock megjelenése az addig hagyományos zenei stílusban a belső vallási megújulási törekvések egyik látványos jói bevált eszköze, mutatója. Itt is az ún. karizmatikus közösségek jártak élen a zenei élet felfrissítésében, felismerve azt, hogy a fiatal generáció megtartásának egyik kiváló eszköze épp a beatzene, természetesen vallásos tartalmú szövegekkel. (Pl. baptisták, szabadkeresztények, pünkösdisták stb.) A rendszeres istentiszteleteken kívül számtalan alkalom kínálkozik arra, hogy a közösség tagjai minél több időt tölthessenek egymás társaságában. A felnőttkeresztség az ún. „bemerítés" aktusa nagy esemény mind a tag, mind a vallásos családok életében, hiszen ezzel a mozzanattal válik a közösség teljes jogú tagjává a vallásgyakorló egyén. A bemerítés az egyik leglátványosabb szabadegyházi szertartás. A család, a közeli és távoli rokonok és más gyülekezetek meghívott tagjai egyaránt részt vesznek rajta. A Szabadkeresztény Gyülekezet közösségeiben kiemelkedő alkalomnak számít az ún. „Csendes nap", melyet a hónap utolsó vasárnapján Debrecenben, a hónap első vasárnapján pedig a fővárosban tartják az ország szabadkeresztényei. Már szombaton érkeznek a vendégek, akiket a hívő családok szállásolnak el. Vasárnap reggel nyolc órakor kezdődik a Csendes napi szertartás az imaházban, délben a más városokból érkezett tagokat szeretetvendégségen látják az imaház egyik nagy termében. Délután két órától kezdve tovább folyik az istentisztelet, a bizonyságtételek, a zenei betétek, a prédikáció és a kötetlen beszélgetés. A fiatal korosztály lelki nevelését, gondozását kivétel nélkül szinte minden szabadegyházi felekezet kiemelt kérdésként kezeli. Ez természetes is, hiszen a gyülekezetek prosperálása szempontjából nem közömbös, hogy a fiatal generáció milyen arányban képviselteti magát a