Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Nagy Ibolya: Adalékok a hajdúszoboszlói temetkezési szokások történetéhez
A katolikus embernek a csendítés egyértelműen azt jelentette: meghalt valaki. „... Mikor megtudták valakinek a halálát, azonnal bejelentették a papnak, és rögtön harangoztak. Ezt nevezték csenditésnek... Erre nem tudok visszaemlékezni, hogy hogyan volt, de azt tudom: megvolt a szabálya. Egy csendítés a férfinak, három a nőnek, vagy fordítva, ezt nem tudom, de szóval megkülönböztette ez is. Hogyha már hallották anyukámék, tudták ezt a csendítést hogy mit jelent, na akkor tudták hogy egy férfi halt meg, és ha közeli ismerősökből volt valaki, aki nagyon súlyos beteg volt, akkor már szinte biztosra vették hogy ő halt meg, és hát az meg egyéni szokás volt, hogy egy „Mi Atyánk"-ot elimádkoztunk a lelki üdvéért, akkor, amikor hallottuk a csendítést." Az egyháztanácsi jegyzőkönyvekben több bejegyzést olvashatunk a harangozás rendjéről. A szoboszlói presbitérium 1892 februárjában a meglévő nagy harang mellé két újabbat is elkészíttetett, s júniusban már használták is mindhárom harangot. Az új harangok elkészültével szükségesnek látták, hogy az addigi szokások figyelembevételével pontosan meghatározzák: „melyik haranggal hányszor, mely időben, mely díjért fognak azok meghúzatni". 7 Eszerint az egyháztanács a következő határozatot hozta : „ 1 or Rendes harangozásnak tekinti azt, midőn a harangok a halott temetése napján reggeli isteni tisztelet végeztével jeladóul, s a temetés órájában s a halottnak a templomba felkísérésén vagy a temetőbe kivitelekor meghúzatnak. 2°' Híradó harangozásnak tekinti azt, midőn a harangok az eddigi szokás szerint hajnalban délben, vagy este meghúzattak. E hír harangozás idejét azonban reggel télben 7 órára, nyáron 8 órára jelölik meg. 3 or A harangok díjai: a, énekszóstól a legkissebb harang ingyen húzatik a két kissebb 50 kr-ért, a két nagyobb 1 ft-ért a 3 harang 2 ft-ért. b, Predikátiós temetéseknél egy harang a legnagyobb 50 kr. a két nagyobb 1 ft a 3 harang 2 ft-ért. Híradó harangozás a jelzett időkben minden egyes húzás 4 ft." 8 1900-ban a hírharang időtartamát 10 percben állapították meg. 9 1917-ben, amikor 2 harangot hadicélokra elvittek Szoboszlóról, a megmaradt kis harang díját a következőkben állapították meg: „egy-egy hírharang díja 10 Korona. A temetési harangdíj 4 Korona. Énekszós temetésnél a harang ingyenes. Hogy pedig megkülönböztethető legyen a lelki szolgálatos temetés az énekszóstól, a temetés napján a reggeli istentiszteletre való harangozást egy félórával megelőzőleg 5 perczig a harang meghúzatik, jeléül annak, hogy aznap lelkészi funkcziós temetés leend. Az istentisztelet utáni csendítés elmarad." 10 1923-ban lett újra 3 harang Hajdúszoboszlón. A két világháború közötti harangozási rendről a következőket mondották: „... ha gyerek halt meg, kis haranggal, a kis harang az gyerek vót, ha egy olyan szegíny halt meg, akkor a második haranggal, csak egy haranggal, mer ugyi ahogy fizetett, ha megfizette a hármat, akkor hárommal. Ha gazda halt meg, akkor ó! akkor oszt csengett-bongott mind a három harang! Nem tudom magának elmondani, gyönyörű vót az a harangszó! Mintha azt mondta vóna, hogy: Hí-lak! Vár-lak!" A hírharangról: „... akkor délbe, mert délbe is szólt mikor a déli harangszónak vége lett, akkor utána megkezdődött ez a hírharang. Mindig 3 volt, minden kinek. Reggel 7 órakor V4 óráig volt mindig, ha 3 halott volt, akkor befért a 8 órai harangszó előtt de ha 4 halott volt, akkor 3 A 7-kor megkezdődött az első harangszó. Mindenkinek külön-külön egy negyedórát." A harangozok díjáról: „... Azután a harangozóknak is egy kenyeret vittek, 4 harangozónak egy kenyeret. És legkevesebbet egy fél liter pálinkát: azt is szíjjelosztották maguk közt. Ez bevett szokás volt, nem járt, 7 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1891—1895. 83. sz. bejegyzés, 90. lap 8 Ugyanekkor határozták azt is, hogy aki valamely temetkezési egyletnek tagja, az ingyenes harangozásban nem részesülhet. 9 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1895—1990. 86. sz. bejegyzés, 197. lap 10 A hajdúszoboszlói református egyháztanácsjegyzőkönyve 1914—1924. 1917. július 28-án kelt bejegyzés, 70. sz.
