Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Nagy Ibolya: Adalékok a hajdúszoboszlói temetkezési szokások történetéhez
tóenekek egyik versszaka pedig így szól: „Itt egy szép vőlegény fel van ékesítve, / Várja a menyasszony odafenn az égbe. / Nem kellett vőfi hívogatásodra, / Magad hívogattál a lakodalmodra." 5 Sok fiatalt — az 1920-as években sokan haltak meg tüdőbajban — zeneszóval temettek: „... volt levente zenekar, 32 tagbúi állott, de az oly gyönyörű volt,... kibeszílhetetlenül szíp vót, olyan nincsen mostanába... A temetísre, mán a házho lejöttek azok a zenészek, és akkor ott is, ha mondjuk vót annak a fiatalembernek egy kedvenc nótája, akkor a háznál azt eljátszották szípen... Ótán egísz úton míg mentek kifele a levente zenekar szólt, olyan gyászindulókat játszottak... mikor eltemettík, akkor meg körülvette a sírját... és akkor ott sokáig játszottak: szóval vót kedvenc nótája vagy vót egy kedvese a fiúnak, az ott sírt a fejfánál, azt húzták : Temetőbe van egy új sír, rajta virágkoszorú / Mellette egy barna kisjány, jaj de nagyon szomorú / Ne sírj, ne ríjj te barna jány, türüld le az értem hulló könnyeket / Jól tudod hogy meghalt szívnek, fájó testnek feltámadni nem lehet" — eztet húzták, ez nóta vót, szokták most is húzni, ha valaki ilyen fiatal, ha rendelik ugye... Az úton ugyi pihentek egy kicsit, akkor közbe egy egyházi íneket a deják gyerekik elínekeltek a kántorral, akkor megin elkezdtík. De a níp, csalta a leventezenekar a rengeteg nípet, meg olyan kapu nem vót, ah un ki ne állottak vóna, mikor egy ilyen temetís vót, pláne mikor vasárnap dílután temettek, mer akkor ezelőtt vasárnap is temettek. Azt hiszem, a teshordó kocsi előtt mentek a zenészek..." Egy másik asszony a temetési menetről beszélt: „... A vőlegínye vőlegínyi ruhába fel vót őtözve, hát mán nem sokára esküdtek vóna. 6 koszorúslegíny, meg a 6 koszorús jány, úgy temettík. Oszt azoknak mindnek szíles, 3 únyi szíles nemzetiszín szalag vót így ódáira. A fiúknak, a jányok meg rózsaszín ruhába vótak, meg mirtuszba. Azoknak is mirtusz vót a fejin, mint a menyasszonynak..." Mint említettem, a kislányokat, még a pár hónaposokat is fátyolosan temették. A fiatalasszonyt bekötött fejjel, fekete selyemkendőben, fekete ruhában, abban a ruhájában, amiben felkontyolták. Az öregasszonyokat is kontyolóruhájukban temették. Ezt a ruhát egész életükben őrizgették, csak ünnepnap, templomba vették fel. így láthatták a mai 60-70 évesek nagyanyjukat a ravatalon a tollas-gyöngyös főkötőjükben, a totyában. A nők fehérneműje tiszta fehér gyolcs volt. Az öltöztetéskor vigyáztak, minden rendesen a helyén legyen, a harisnyakötőt sem felejtették el „nehogy feltámadáskor elessen a lógó harisnyájában". A férfiakat esküvői fekete ruhájukban temették hacsak egy mód volt rá. A kalapjukat a hasukra tették. Lábbelit soha nem húztak a halott lábára. A katolikusok is hasonlóan temették fiatal halottaikat, a kontyoló ruhában való temetés azonban nem volt általános. A koszorút, meg a fátylat eltették emlékül, és akkor azt a feje alá tették. Ha nagy fátyol, hosszú fátyol volt, szemfedőként azt teritették a halottra. A halotti öltözetet öregkorban elkészíttették, vagy kijelölték melyik ruhában temessék. Ez leginkább a jeles alkalmakra felvett fekete ruha volt. A halott öltözetének a mai napig jelentősége van. Idős asszony mesélte a következőket: a szomszédjában meghalt egy asszony, hirtelen történt, úgy találtak rá meghalva a gyermekei. Mire ő átment — mert már nem szalad azonnal, ha valahol ilyesmi történik — mondta, már fel is öltöztették. S akkor szólt: „Cipőt nem szoktunk húzni a lábára! Kedves, hát tiszta feketébe szoktuk öltöztetni!" De már nem lehetett átöltöztetni, „megmeredt". Amíg koporsót nem vásároltak, a testet letették a földre, kendőre, zsákra „hadd fagyjon meg" amit később elégettek, vagy betettek a koporsóba. Ugyanígy jártak el a halott ágyneműjével, testi ruhájával, hacsak nem volt az hímzett, finom holmi, mert akkor egy szegénynek odaadták. A halál után a tükröt fekete kendővel letakarták. „ílő ne lássa a hóttat tükörbe, rossz hatással lehet rá", az órát a mai napig megállítják. A halottas háztól nem volt szabad semmit kiadni, szemetet sem löktek ki, mondják a református asszonyok, de az okát nem tudják. Abból a
