Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

Bort kisméretű üvegbutéliában szintén mindenütt szenteltetnek az ételekkel együtt. A pászkaszentelésre általában a családok együtt érkeznek meg, a templomkertben az évek óta megszokott helyen leteszik a kosarakat, s bemennek a templomba a misét hallgatni, a fiatalabbak, vagy a gyerekek közül vigyáz rá valaki. Nyíracsádon úgy emlékeznek, hogy amikor még nagyméretű pászkát és nagyobb kosarakat vittek a szentelésre, két sorban álltak a templom körül, ma a jóval kisebb kosarakkal elférnek egy sorban is. A húsvéti ételek megszentelésére minden görög katolikus faluban a vasárnap délelőtti szentmise végén kerül sor. Nyíracsádon a szentmise alatt a testőrök az oltár és a padok közötti területen állnak kétsorban. Áldozáskor félrevonulnak, hogy helyet adjanak a híveknek, majd magukhoz veszik a templomi zászlókat, amelyeket a pászkaszentelésen is ők hordoznak körül. A szentelés során a pap először a füstölővel jár körbe. Nyíracsádon még kb. 10-15 évvel ezelőtt szokásban volt, hogy a füstölés után a kurátor vagy két ministráns gyerek körbejárt egy kosárral a kezében és ebbe a hívek néhány darab tojást tettek, mindenki annyit, amennyit szánt. Ez eredendően a pap járandósága volt, de kapott belőle a kántor, a harangozó és a ministráns gyerekek is. A jelenlegi lelkész azonban nem tartott igényt rá, s ezért az utóbbi időben már elmarad a tojásgyűjtés. Amikor a pap a füstölővel közeledik a sorhoz, az asszonyok, akik a kosár mögött állnak családjuk körében, lehajolnak és „kitakarják a pászkát", félrehajtják a kendőt a kosáron és a boros butéliákból kihúzzák a dugót. Amikor a füstölés közvetlenül előttük jár, keresztet vetnek, majd elhaladtával újra letakarják a kosarakat, visszateszik a dugót az üvegekre. Ugyanez ismétlődik a szenteléskor is, amikor szentelt vízzel hintik be a pászkákat. Nyíracsádon azt tartják, hogy ha a gazdasszony nem lehajolva, hanem leguggolva hajtja félre a kosárról a kendőt, akkor tavasszal korán megkotlanak a tyúkjai.

40 Vannak olyan idősebb asszonyok, akik ezt a mai napig így csinálják. (12. kép) A korábbi évtizedekben általános szokás és gyakorlat volt, hogy az ételszentelés után, amikor a harangok megszólaltak, sietve, szinte futva igyekeztek haza a hívek a megszentelt ételekkel. Hajdüdorogon azt a magyarázatot adják erre, hogy olyankor már mindenki nagyon éhes, azért rohannak haza a pászkakosárral. Nyíracsádon még másfél-két évtizeddel ezelőtt is szokásban volt, hogy a szentelésről egymást megelőzve igyekeztek haza. „Valósággal menekül vele haza a nép — írja Bálint Sándor. — Nyíracsádi naiv hiedelem szerint még abban az esztendőben meghal, aki leghátul marad."

41 Ez a hiedelem ma már ismeretlen, a szokáshoz más magyarázatot fűznek. Úgy mondják, hogy aki elöljön, az nyáron a mezei munkában is elöl fog járni. „Hazafelé egymás ellen szaladtunk. Azt mondták, hogy az fog bekapálni legelébb, aki legelső lesz az utcából, a pászkaszentelésből hazaérkező."

42 Nyíracsádon egy helyi szólás magyarázata is ehhez a hagyományhoz fűződik. Amikor valaki zavarában mosolyog, akkor azt mondják rá, hogy mosolyog, mint Tinka a pászkára. A mai legidősebb nemzedék tagjai még emlékeznek rá, hogy az 1930-as években egy fiatalember annyira sietett haza a szentelés után, hogy a hátára kötött pászka kiborult a homokba, s mivel ezt az utcán sokan látták, szégyenében nem vette fel azonnal a földről, hanem csak mosolygott rá. Hajdúdorogon a szentelésről hazaérkezve legelőször hozzáérintették a ház első két sarkához a teli pászkakosarat,

43 majd a „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt" köszöntés után asztalhoz ült a család, s a közös imádkozást követően a gazdasszony megszegte a pászkát, miután 40 „Azt a babonaságot hallottam, hogy amikor megyünk pászkát szentelni, oszt gyön a pap a pászkát megszentelni, akkor nem le kell hajolni a kosárt kitakarni, hanem leguggolni, oszt akkor hamar van kotló. Eztet szoktuk csinálni is az igaz. Gyön a pap, akkor leguggolunk, oszt úgy takarjuk ki a kosárt, hogy legyen kotló tavasszal. Akkor hamar lesz kotlónk." (Dorogi Jánosné sz. 1923. görög katolikus) 41 Bálinti, m. 1976. 299. 42 Szopkó Jánosné elbeszélése. 43 Tóth Istvánná elbeszélése alapján. Hat évvel ezelőtt csinálták utoljára. Férje halála után már elmaradt.