Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében

Nyíracsádon nagyszombaton töltött káposztát is készítenek, amit az ünnep második napján fogyasztanak el. Ugyancsak szombaton főzik meg minden háznál a sódarhúst, sonkát, tojásokat, szalonnát, sütik meg a szentelő kosárba kerülő kolbászt. Nyírábrányban a nagyszombati ünnepi előkészületek közé tartozik az is, hogy sárgafölddel (homokkal) körbeszórják a házat. Ugyanitt évtizedekkel ezelőtt szokásban volt, hogy a virágvasárnapi barkát parázsra tették és a házat, a szobákat, valamint az állatokat megfüstölték vele nagyszombaton, hogy ne ártson nekik semmi. Nagyszombaton festik meg a legtöbb háznál a tojásokat is. A tojáshéjra igényesebb díszítményt nem rajzolnak, ügy alakítanak ki mintázatot a tojáson, hogy apróbb növényi leveleket illesztenek rá, s úgy kötözgetik bele egy-egy kis vászondarabba, hogy az anyag a levelet rászorítsa a tojáshéjra. Ezután a tojásokat fövő, hagymahajjal megfestett vízbe helyezik. A levelek alatt a tojáshéj világos színű marad.

34 A hagymahajjal való festés az 1940-es évek végéig általános volt, de ma is alkalmazza még néhány idős asszony. Később a krepp-papírból kiáztatott festékben főzték meg a tojásokat. Újabban bolti tojásfestékeket használnak a legtöbb háztartásban. Előfordul, hogy az ételszentelésre is visznek festett tojásokat, de ez nem általános, Hajdúdorogon pedig külön ügyelnek arra, hogy a pászka alá csak fehér tojás kerüljön. A húsvéti ételszentelés, görög katolikus vidékeken a pászkaszentelés a vasárnapi nagymise után történik. A szabadban, a templomkertben sorakoznak fel a hívek a gondosan elkészített, letakart kosarakkal. Nyíracsádon és Nyírábrányban szentelő kosárnak, illetve szentelő kendőnek nevezik, Hajdúdorogon pedig pászkakosárnak és pászkatakarónak. A szentelő kosarak és pászkakosarak csak erre a célra használatosak, finomabb kivitelűek, általában paraszti specialisták munkái, piacon, vásárban szokták beszerezni őket. Az 1950-es évek elejéig az volt az általános szokás, hogy nagyobb mennyiségű ételt, egész sonkákat, bárányokat vittek szenteltetni, s ezért nagyobb méretű, kerek kétfülű kosarakban vitték a templomba. Hajdúdorogon amíg a gyerekek kicsik voltak, a családban a szülők fogták a kosár fülét, később, ahogy felcseperedtek a gyerekek, átengedték nekik. Az 1950-es, 60-as évektől kezdve már csak egy-egy darabot vágnak a húsvéti ételekből és ezeket viszik el szentelni. Nyíracsádon fontosnak tartják, hogy a pászka az ne darab, hanem egész legyen, ezért sütnek kisméretű, kerek pászkákat. így fölöslegessé válnak a nagyméretű, kétfülű kosarak, helyüket a szépen formált karos kosarak foglalják el. Napjainkban a pászkaszentelésen kétfülű kosarat már alig látni, de feltűnik egy-két gyékény- vagy kukoricaháncs szatyor is. Az asszonyok mindig különös gondot fordítottak arra, hogy a kosárra kerülő kendő szép, az ünnepi alkalomnak megfelelő legyen.

35 A századfordulótól az 1930-as évekig túlnyomórészt szőttes kendőket használtak, később háziszőttes alapra keresztszemes mintákat varrtak, majd az 1940-es évek végétől kezdtek elterjedni az ugyancsak háziszőttes pamutvászon alapra varrt szabadrajzú minták. Újabban a kalocsai mintával kivarrt terítők a leggyakoribbak. Az 1930-as, 40-es években készült kendőkön feltűnik a „Krisztus feltámadt" szöveg, valamint a kereszt és a kehely motívuma. Az újabban közkedvelt kalocsai mintás térítőkre kisbárány, kereszt, zászló, barka, kehely, néhol nyuszi és piros tojás van hímezve. Nyíracsádon több család a mai napig azt a selyemre festett szentelő kendőt használja, amelyen középen egy zászlót tartó Krisztus-alak látható.

36 A pászkakosarak kicserélődésével párhuzamosan a kendők formája és 34 „Kimentem, oszt letéptem egy kis csallánt (csalán) levelet, oszt akkor áztat rátettem a tojásra, oszt azt egy kis fehér gyócsruhába bekötöttük, oszt úgy tettük bele abba a hagymahajba. Ahol az a csallánt levél vót, az úgy rajta maradt fehéren, vót úgy, hogy egy kicsit halványabb sárgára befogta, de nem úgy mint a többi részt. A többi meg nagyon szép egyszín vót." (Szopkó Jánosné sz. 1921. görög katolikus) 35 „Figyelték egymást a pászkaszentelésen, hogy mi van a kosárba, kritizálták, hogy a tied milyen, melyik a szebb, ez megyén most is." (Tóth Istvánná 1921. görög katolikus, Hajdúdorog) 36 Ezt Pap János egykori nyíracsádi görög katolikus lelkész készítette és árusította hívei körében, aki 1952-től haláláig teljesített szolgálatot a faluban.