Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Magyari Márta: Húsvéti szokások a nyíracsádi görög katolikusok körében
krumplit kaptak a munkából hazatérő férfiak. 17 Nyírábrányban az asszonyok szintén nem ettek délig, de a munkába induló férfiak teát és kenyeret kaptak, vacsorára pedig olajos krumplit főztek és szilvalevest. A nagypénteki böjtöt nemcsak a rendszeresen templomba járó idősebb nemzedék tagjai, hanem a középgeneráció, sőt a fiatalok is megtartják napjainkban is. Nyíracsádon például a templomban a szentsír mellett őrt álló fiatal fiuk, a testőrök, is margarinos kenyeret fogyasztanak, enyhítésképpen ők is megehetnek néhány főtt tojást is, hiszen egész éjjel állniuk kell. Hajdúdorogon és Nyíracsádon is közismert nagypénteki eledel a fűszerekkel, fokhagymával, olajjal ízesített nyers savanyú káposzta. Aki egészségügyi okból nem tudja a szigorú böjtöt betartani, a különböző szentelmények segítségével feloldást nyerhet. Nyírábrányban, ha valaki már nem bírta az éhezést, s ivott egy kevés szentelt vizet, evett egy szem barkát, utána már ehetett mást is. Hajdúdorogon az előző évben megszentelt pászka darabja ugyancsak alkalmas erre. A nagypénteki templomi szertartást a görög katolikusok temetésnek nevezik, „menyünk a temetésre" — mondják Nyíracsádon, s valóban mintha egy élő személyt gyászolnának, fekete ruhát öltenek, a nők fekete kendőt kötnek, fekete harisnyát húznak. Ezt a hagyományt a fiatalabb generáció tagjai is követik, napjainkban is sötét ruhát — ha nem is feketét — vesz mindenki, aki nagypénteken elmegy a templomba. Hasonlóképpen gyászruhát öltenek a hajdúdorogi, nyírábrányi, budaábrányi görög katolikus hívek. Nyíracsádon nagypénteken még a délelőtti órákban elkészíti a harangozó és a kurátor a templom díszítését jobbról az oltár mellett helyezik el a „sírt" — ez egy fából készült boltíves alkotmány — amit fehér virágokkal körberaknak. 18 (1. kép) A sírbatételi szertartás során a pap a „plastyenyicát" — ez egy Krisztus eltemetését ábrázoló vászonra festett kép — a fejére borítva kivonul a templomból, a hívek követik és körmenetbe rendeződve megkerülik a templomot. E körmenet során tűnnek fel először a sírt őrző fiatal fiúk, a testőrök, ők viszik körbe a most még zászló nélküli templomi zászlórudakat. A körmenetben a kurátor körbehordoz egy Krisztust jelképező, festett faragott faszobrot, melyet a templomba visszatérve a sírban helyeznek el. Ettől kezdve a testőrök felváltva kettesével őrzik a sírt megszakítás nélkül a feltámadási szertartásig. 19 A sír két oldalán egymással szemben pihenő ál17 „Ahogy a családok nőttek a fiuk elmentek dógozni, oszt ha jöttek hazafele, oszt nagypénteken jöttek, akkor mán kínytelen vótam főzni, mer egész nap nem ettek, utaztak. Akkor olajjal egy kis laskatísztát borssal, sóval, zöldsíg levéllel felszereltem, oszt mikor hazajöttek azt ettík. Ez a pergelt tiszta leves. De nem sütöttem rá a hagymát se. Vót úgy is, hogy főztünk sós krumplit csak a maga levibe, oszt azt letettük elibéjek, oszt azt megették, úgy ahogy isten megadta. Oszt akkor annak a levibe tettük bele ezt a tisztát." (Szopkó Jánosné sz. 1921. görög katolikus) 18 „A szent sír, másként Úr koporsója ... sajátos hazai, illetőleg közép-európai liturgikus fejlemény." Eredetileg csupán a keresztből állott, később lepecsételték és őrséget is állítottak mellé. „így fejlődött ki a szentsír állítása, amely voltaképpen a jeruzsálemi szentsír utánképzése." Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. (Budapest, 1976) 259. A húsvéti liturgikus játékok kiindulópontja Dömötör Tekla szerint a templomban elhelyezett mozgatható úrkoporsó. Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás (Budapest, 1979) 103. A szokás megértéséhez liturgiatörténeti adalékot nyújt Mihályfi Ákos. „Ez a szertartás nincs a római misekönyvben, Rómában és a román országokban nem is szokásos. Németországban keletkezett. Úgy látszik először Münchenben 1577-ben tették ki az Oltáriszentséget a Krisztus sírjára., s ez a szokás csakhamar általános lett Németországban és nálunk is és a nép egyik legkedveltebb ájtatossága a Krisztus sírjának látogatása Nagypénteken és Nagyszombaton." Mihályfii. m. 148., lásd még: Bálint Sándor: Húsvéti vallásos népszokásaink. = Ethnographia 1937. 54—57. 19 Bálint Sándor szerint a sír körüli díszőrség-állás valamikor céhes, illetőleg jámbor társulati kiváltság volt. Bálinti, m. 260. — Egerben az 1490-es években a káptalani iskolák növendékei őrizték a sírt. Dömötör i. m. 103. — „A ferencjózsefi időkben városi helyeken a katonaság adott őrzőket." Bálint i. m. 1976. 260. — „A két világháború között Krisztus testét a faluba hazatérő szabadságos katonák őrizték a római katonákat megjelenítve." Szabó László: Ünnepre való készülődés a Tiszazugban. In : Néprajzi tanulmányok. (Szolnok, 1989) 145-159.
