Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében
Bár más településekről szép számmal vannak adataink, ugyanakkor az eddig közölt boszorkányperek sorában lónyai peranyagra nem bukkantunk, Tiszacsegéről is mindössze egyetlenegy adatunk van, az sem a vizsgált témával kapcsolatos. 117 A recens anyagban csak a lónyai és a tiszacsegei hitvilágban ismeretes — a kutatások jelenlegi állása szerint — a fehérmájú személyek olyan értelmezése, mely a vízen való lebegés, a víz felszínén maradás csodálatos képességével, természetfeletti erejével ruházza fel ezeket a személyeket. Nincs mód annak megállapítására, hogy a történeti és recens anyag összeolvadásáról van-e szó, vagy valami másról, s még számos kérdés megválaszolása is az elkövetkezendő kutatások feladata lesz. Természeti jelenségek magyarázata, időjóslás A Tisza áradása. A Tisza ármentesítése előtt gyakoriak voltak az árvizek. Különösen nagy árvíz pusztította Tiszacsegét 1836-ban és 1855-ben. A régi öregek azt tartották, hogy isten büntetése az árvíz, „nagyvíz", mert rosszak, gonoszak, istentelenek az emberek, nem járnak kellőképpen a templomba, sok lány megesett. Vagyis a természeti jelenség bekövetkeztét erkölcsi vétkek büntetéseként fogták fel. „Elrongyultak az emberek, sok jány megesett, azt mondta Bora néni a javasasszony: Nincs a vadrépának széke, Nincs a lányoknak szemérme. Hogy lemossa Isten a sok szégyent, azért küldte ránk a nagy vizet." (Fülep Lajosné, Bari Erzsébet, sz. : 1916) Ezt a magyarázatot a mai idős generáció is mosolyognivalónak tartja, pedig gyerekkorukban még ők is így hallották és vallották. Ma már azt mondják, azért van az árvíz, mert sok eső vagy sok hó esett. Amikor árad a Tisza, rendkívül zavaros a vize: „olyan a leve, mint a habart bab, olyan színű". „Mikor árad, akkor nem lát a hal se a zavaros vízben." Azt tartják, ha a buzgárnál tiszta víz jön felfelé, az nem baj, akkor van probléma, amikor „habart bab szerű" víz jön felfelé. Időjóslás. A Tisza áradására közvetett úton következtetnek. Azt tartják, ha ősszel nagy köd van, akkor sok hó esik télen, és tavasszal az olvadó hólé vizet áraszthat. „Azt gyakran mondta apám is, ha sűrű vót a köd, veszett tél lesz, nagy hó. És úgy vót. A nagy ködök után mindig sok hó esett." (Pató Tóth József, sz.: 1912) A májusi tiszavirágzásból következtettek az az évi termésre. A nagy tömegű tiszavirágzás bő termést ígért, ha pedig alig mutatkozott meg, kevés termést várhattak. Valójában a tiszavirágzásból történő termésjóslás csak megerősítette a karácsony éjszakáján a csillagokból megjósoltakat. Azt tartották ugyanis a faluban, hogy ha sűrű csillagos az ég, bő termés várható, ha pedig borult volt, s nem mutatkoztak a csillagok, szűk esztendőre számíthatnak. És hozzátették, „majd megerősíti ezt a tiszavirágzás". A Tisza eredete. Az egész magyar nyelvterületen népszerű eredetmagyarázó monda 118 ismert Tiszacsegén is. 117 SchramF., 1970. II. 380. 118 Csak néhány lejegyzett változatát ismerjük: Arany László—Gyulai Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. MNGYI. (Pest, 1872); Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban (Szeged, 1893); Luby Margit: Népmondák Szabolcs-Szatmárból. Folklór és etnográfia 21. (Szerk.: Ujváry Zoltán, Debrecen, 1985)
