Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében
Tiszacsegén máig eleven az a hiedelem, hogy a forgószélben boszorkányok lovagolnak. „Ott megy a boszorkány a forgószélbe, mindjárt visz" — mondják, ha hirtelen nagy légörvény támad. Azt tartják, hogyha kitartanak egy bicskát vagy kaszát a közelgő forgószél felé, és az hirtelen másfelé veszi az irányt, akkor „biztosan" boszorkány utazott benne. A hiedelem szerint, ha a boszorkánynak napközben sürgősen a Tisza túlsó partjára kellett mennie, forgószél alakjában könnyen megtehette. „Egyszer dél tájban mentünk át a ríven Ároktüre. Hirtelen nagy szélvész támadt. Mondták, hogy — úgy látszik sietősen Ároktüre kell menni a boszorkánynak." Az áramló víz forgómozgása következtében létrejött tiszai örvényeket a tiszacsegei néphit — határozott alakot nem öltő, kevéssé körvonalazott, láthatatlan — hiedelemlényekkel népesítette be, ezeknek tulajdonítva a víz örvénylő mozgását, és az örvénybe kerülő emberek halálát. 86 Ezeket a fiktív lényeket hol „rossz lelkeknek" 87 , hol „boszorkányoknak" emlegetik, de mindig ugyanazt értik alatta. Azt mondták a régi öregek, hogy az örvényben „a rossz lelkek keringenek", „a rossz lelkek ottan ragadják áldozatukat". Ha lementek a Tiszára fürödni a gyerekek, mindig utánuk kiáltották az idősebbek : — „Vigyázzatok az örvénytűi, a rossz lelkek el ne ragadjanak!" De mondták azt is, hogy az örvényben „a boszorkányok sergetik a vizet", benne forognak, és elkapják azokat, akik odakerülnek. „Elkapja a boszorkány, oszt úgy megsergeti, leviszi a mélybe, osztán viszsza se tud jönni, belefúl a vízbe. Még ha valaki menteni menne, még azt is úgy lehúzza." (Pató Tóth József, sz.: 1912) A tiszacsegei néphit szerint a boszorkányok a fenti természeti jelenségek formájában való megjelenésén túl (forgószél, örvény) a leggyakrabban kutya, macska, liba alakját vették fel, de megjelenhettek vöcsök képében is, mint az alábbi hiedelemmondában. A tiszai halászokat kísérgető vöcsök belekerült a nagyhálóba, és a halászok megfőzték, megették, s csak később derült ki, hogy a vöcsök nem más volt, mint a bábaasszony. A ruhává változott toll árulta el a bábaasszonyt. Érdemes teljes terjedelmében közölni ezt a bábaboszorkány leleplezése típuscsoportba tartozó hiedelemmondát : 88 „Itt a faluban történt ez is. Ez úgy vót, hogy húzó nagyhálóval halásztak. Van az a vízi madár, az a nagyobb fajta vöcsök; mindig kísérgette a halászokat. Egyszer belekerült a háló kavarításába. Oszt ahogy bukdosott le, hát egyszer oszt belenyakazott a hálóba. Osztán megfúlt. Hát amikor kihúzták a hálót, az meg ott vót benne. Hát mán meg nem górják el, így mondják a halászok, megfőzik. Letépték a tollat rulla, oszt egy bokor aljába oda górták a tollat. Megfőzték a vöcsköt, oszt megették. Majd napok múlva keresik a faluba a bábaasszonyt, hogy hun van. Nincsen sehol. Majd valamelyik halász arra ment a bokor fele, hát mán akkor a toll átváltozott a ruhának, amilyenbe a bába járt, arrul ismertek rá. Majd hívja a többit oszt mutassa, hogy itt van a bábaasszon ruhája. Ekkor derült ki, hogy a vöcsök helyett a bábaasszont ették meg. Boszorkány vót az is. Minden bábaasszony boszorkán vót ez előtt az öregeknek. Vagy ha valamelyik öreg asszonynak nagy orra vót, az boszorkán vót biztos. És ezt még hitték is." 89 A boszorkányok láthatatlanná válásának fontos, nélkülözhetetlen kelléke volt a fekete macska csontja. Megfőzték a fekete macskát, és ha ebből egy csontot a szájába dugott a boszorkány, már nem is látta magát a tükörben, láthatatlanná vált. Felült a seprűre, és azt mondta: 86 vö.: Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 270-271.; továbbá Róheim G., 1990. 100-103.; Kálmány L., 1895.; A hajdani tápai halászok a veszedelmes tiszai örvényt „Szent Péter vize" körülírással illették szómágián alapuló hittel, hogy ezzel is csillapítsák. — Bálint S., 1980.41L; A Bodrog torkolatánál lévő mély örvény alatt — úgy tartották —, ember lakik, aki évente három emberáldozatot kíván. — Relkovic N., 1923. i. m. 107. 87 „Az emberekkel szembenálló rosszindulató lények nem mindig határozottan körvonalazott, névvel és jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező alakok, hanem gyakran meghatározatlan „rosszak". — Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. (Bp., 1982) 270. 88 vö.: Bihari A., 1980. 89 DENIA, ltsz. 1421. 96. PappJ. gyűjt.
