Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)

Vajda Mária: A Tiszával kapcsolatos népi hiedelmek egy Tisza menti falu közösségében

mondták akkor, hogy korcsolyázni —, sikározni. Ahogy lement az a két lány, hát az a beteges hanyatt esett ott a jégen. Mikor hanyatt esett, hát a feje ketté hasadt, mintha verestökhaj búi lett vóna. — De ez nem is elhinni való, hiszen az ember koponyája erős. — Hát amikor ketté esett a feje, egy csomó tücsök meg kiömlött a jégre. Hát oszt azt állapították meg, hogy belebújt a tücsök a filibe oszt beletojt, abbűl meg kikelt a sok tücsök oszt az rágta, ette a lány agyvelejeit."

78 Természetfeletti erejű lények Hajdú-Bihar megye a táltos- és boszorkányhit egyik klasszikus területének számít.

79 Az alábbiakban ezekre a természetfeletti erejű személyekre vonatkozó, Tiszacsegén gyűjtött hiedelmekből, hiedelemtörténetekből közlünk néhányat. Ezek a hiedelemtörténetek összetettek, több motívum szerint is elemezhetőek. Jelen esetben a Tiszával való kapcsolatukat, a Tiszán való közlekedésüket, és a boszorkányoknál az ehhez kapcsolódó átváltozásukat vizsgáljuk meg. A táltosokról, ezekről a többnyire tejjel táplálkozó, foggal született, természetfeletti erejű személyekről — az általánosan elterjedt hiedelem szerint

80 — Tiszacsegén is azt tartották, hogy a levegőben járnak, a felhőkben utaznak. De nem ritkán vélték látni őket a Tisza vizén lépdelve közlekedni, mint az alábbi hiedelemtörténetben is. Közismert, hogy a táltos kívánságát teljesíteni kell, mert különben nagy vihart és szelet csinál. Néha a házak tetejét vitte le, vagy elverte jéggel a határt.

81 A csegei halászokat azzal büntette meg — mert nem tudtak neki tejet adni —, hogy magával ragadta, és jóval távolabb lökte le a haltartójukat: „A halászoknak régen vesszőből vót fonva a haltartójuk. Hát osztán gyött egy ember a vízen keresztül, de csak úgy a víz tetején. Hát a halászok ott bámulták. Oszt azt mondta az egyik: hát ez nem más, mint tátos. Hát oszt oda is ment hozzájuk, oszt kért vóna tőlük egy kis tejet, hogy tejet enne. De nem tudtak neki tejet adni, mer nem vót ott náluk. Hát oszt a tátos sértve vette magát oszt elment. Ahogy elment, nem telt bele egy óra hosszánál több, gyött egy nagy felleg, nagy zivatar olyan zúgással, hogy felkapta még a haltartót is és arra a Neszénél — a malomnál vót a Nesze — ott lökte le a haltartót. És többen látták, ahogy ment a fellegbe az az ember alak, lehetett az ember alakot látni, ahogy ment odafenn a fellegbe. Hát oszt haragjába vitte el tőlük a haltartót, amiért tejet nem tudtak adni neki. Mert mindig azt ett, a pattogatott kukoricát is szívesen fogadta. Ezeket szerette a tátos."

82 A boszorkány hiedelemköre a magyar népi hitvilág egyik leggazdagabb, legváltozatosabb és még a közelmúltban is eleven területe, s különösen az Tiszacsegén. A magyar boszorkányhit több rétegből tevődik össze. Az idők folyamán más emberfeletti lények bizonyos vonásait is magába olvasztotta.

83 Közismert a boszorkány mágikus alakváltoztató képessége. Szinte végtelen azoknak a transzfigurációknak a száma, melyre képesek; ember, állat, tárgy, természeti jelenség alakjában, illetve láthatatlanul tűnhetnek fel.

84 Általánosnak mondható a természeti jelenségek közül a boszorkánynak forgószélként való megjelenése.

85 78 DENIA, ltsz. 1421. 87. PappJ. gyújt. 79 Ezt mutatják a boszorkányperek is. vö.: Schräm F., 1970.; Dömötör T., 1981. 117. 80 vö.: Barna G., 1979. 33.; Róheim G., 1990. 7-40. 81 Közismert, hogy a táltos jellemző tevékenységének, a viaskodásnak a célja az időjárás eligazítása, jóra vagy rosszra fordítása. — Magyar Néprajzi Lexikon 5. k. Bp., 1982.168. ; Kodolányi János: A táltos a magyar néphagyományban — Ethn., 1945. 31—36.; Róheim G., 1990.33.; Szűcs Sándor: Időért viaskodó táltosok. Ethn., 1951. 82 DENIA, ltsz. 1421. 95-96. PappJ. gyűjt. 83 Magyar Néprajzi Lexikon 1. k. (Bp., 1977) 346. 84 Bihari A.-Szuhai P., 1978. 174.; vö.: Cs. Pócs É., 1983. 181. 85 Ld. pl.: Kovács János: A kuruzslás és varázsolás eszközei a szegedi boszorkányperekben = Ethn., 1898. 211.; Van ahol a forgószélben lovaglást a táltosra vonatkoztatják: N. Bartha K., 1931. 61.; Barna G., 1979. 33. 131