Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Sz. Kürti Katalin: A Városi Képtárból a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig

Sz. Kürti Katalin A Városi Képtártól a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig Balkay Pál festőművész 1819-ben cikket írt a Tudományos Gyűjteményben „A Kép-írásról, annak gyakorlásáról és betséről". Ebben négy nevezetes magyar képgyűjteményről emlékszik meg, így Fáy Jánoséról is, aki ekkor Debrecen város szenátora, 1822-től pedig polgármestere lett. Kinevezésekor így jellemezték a Magyar Kurir című lapban: „Tudományos ízlését válogatott könyv, kép és pénzgyűjteménye eléggé dicséri". Ezt a véleményt csak kevés debreceni ember osztotta, így a Kollégium tanárai, Szentgyörgyi József orvos, Simonffy Sámuel, majd Rakovszky Dániel főbíró, akik maguk is készítettek magukról és családtagjaikról portrét Fáy és Kazinczy segítségével, közvetítésével. Kazinczy rokona, barátja volt Fáynak, Bécsből több mű eladását, vételét, másolását és megrendelését közvetítette. Katalogizálni kívánta a gyűjteményt, amelyet 1824-ben így mutatott be a Kedveskedő című lap közönségének: „engem itt a város consulának, tekint. Fáy János úrnak, nekem kedves rokonomnak és régi kedves barátomnak-, tek.Nagy Gábor prókátor úrnak kincseik foglalának le, és sok napokig . . . (Fáy) olajfestései házánál és a piaristáknál, egy kereskedőnél (vannak). Itt Gaudenzio Ferrarinak egy igen szép Nativitas-a, melyet egy szenvedő Idvezítője és Juditja (egészít ki)." Kazinczy és Balkay említi még Lazzarini: Cato halálá-t, Domenichino: Szenvedő félfigurájá-t, K. Chirstian Brand : Tél szánkózóval, Kupeczky : Ébredő fiatalember című műveit. Sajnos, a gyűjtemény szétszóródott Fáy halála után, nem tudni, mi volt benne eredeti, mi másolat. Fáy előtt Kazay Sámuel foglalkozott műgyűjtéssel Debrecenben. Gyűjteményét Zoltai Lajos, Balogh István, de még Jókai Mór is leírta (igaz, romatnikus módon, a művészet szabadságával élve, korban összehozta a két generációval korábban élt Mányokit Kazay val az „Egetvívó asszonyszív" című regényében). Kazay gyűjteménye a Református Kollégiumba került, s ma már nem azonosítható egyetlen festmény sem gyűjteményéből. A Déri Múzeumban lévő Arany Egyszarvú patika festett szárnyai azonban bizonyosan Kazay megrendelésére készültek. Igaz, ezeket a Piacz utcai Arany Angyal patika számára festette a nagyszebeni Johann Weisz (1728—1774), de 1773-ban a Czegléd utcai Arany Egyszarvúhoz patikába kerültek át, mivel Kazaytól Zeininger Antal vette meg a berendezést. Mint tudjuk, ekkor Kazay teljes könyv-, érem- és képgyűjteménye is a Református Kollégiumba került. Itt már a XVIII. század végén megkezdődött az arcképcsarnok kialakítása. Adományok alapozták meg, de a XIX. század elején már tudatos gyűjtés, megrendelés jellemezte. Előbb bécsi, pozsonyi, nagyszebeni, nagyváradi, kolozsvári, pesti mesterek és a Pesten, majd Eperjesen élő dán Jakob Stunder festette meg az egyház püspökeinek, kurátorainak, jótevőknek (fejedelmeknek, adományozóknak) és a kollégium