Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Módy György: A debreceni Városi Múzeum

Lajos, a tornavármegyei főispán fia örökölte. Át isvette és özvegye, feltehetően már csak egy részét, az 1870 es években is őrizte. A városból elkerült gyűjtemény tehát ugyancsak nem mozdította elő egy debreceni múzeum tényleges megalapítását. Térjünk vissza néhány mozzanat megvilágítására a Kollégium könyvtárban a XVIII. század végétől állandóan gyarapodó különböző műtárgyakhoz. Takács Béla írta meg a muzeális gyűjtemények történetét az 1988-ban megjelent „A Debreceni Református Kollégium története" c. munkában. A numizmatika — mely elsőnek szerveződött meg — tételeit 1811-ben vázlatos, majd egy 1831-től vezetett részletes leltár sorolja fel. Például Rickl József debreceni kereskedő és Nagy Mihály gyógyszerész 1844-ben többszáz — elsősorban római pénzt ajándékozott a Kollégiumnak. Gyarapodott a régiségek részlege is, többnyire római kori és középkori leletekkel. De már ekkoriban számon tartottak őskori tárgyakat is. 1858-ban ide került a hajdúböszörményi bronzkori depot-lelet egy része. 1865-től a Kollégiumi Értesítők rendszeresen felsorolják a gyűjteménybe újonnan bekerült tárgyakat. 1841-ben néprajzi anyag jutott a Kollégium birtokába Sárvári Jakab táblabíró — Sárvári Pál professzor fia — adományából. Pontos jegyzéke megvan az egyházkerületi levéltárban. A népművészeti és népéleti tárgyak e szerint „a Bihar megyei derecskéi uradalom helységeinek lakosai által készített kézművek" voltak: vessző-, gyékény- és szalmafonatok, kender és gyapjú anyagú textiliák, hímzések, pl. „Fekete-Bátorban szőtt, varrott és csipkézett lábravaló' 'és hímzett ing. „Zsadányban szőtt és varrott darázsujjas", szűcs és szíjgyártó munkák, „ónos és rézzel cifrázott bot", bogrács alá való kutyagerinc, „czinnel cifrázott borotvatartó titkos zárral", Tetétlenben készített eke. Kovács János, aki 1856-ban lett a természetrajz tanára, korábban gróf Tisza Lajos fia mellett volt házi nevelő a geszti kastélyban. Az itt létrehozott madár- és állatgyűjteményt az ő kérésére adományozta később a gróf a Kollégiumnak. 1855-ben Kovács eljutott Tisza Domokossal Afrikába is s az ott gyűjtött különböző tárgyak szintén a kollégiumi könyvtár gyűjteményébe kerültek, az 1823-ban már külön kezelt ásványtár mellé. Ez utóbbit gazdagította az ugyancsak a Tisza család ajándékaként 1856-ban ide juttatott több mint másfélszáz darab kőzet és ásvány. A következő évben ide került a világhírűvé vált „kabai meteorit", majd új korszakot nyitott 1878-ban Szőnyi Pál nagyértékű adománya, több mint húszezer ásvány. A világjáró debreceni orvos dr. Kempf József Ausztráliában, Űjzélandon, a Salamon és a Fidzsi szigeteken gyűjtött tárgyait 1879-ben vásárolta meg a Kollégium. Sajnos az idők során ez az anyag egészében elkallódott. A régészeti, és „népismei" — néprajzi — gyarapodást az évenkénti Értesítőkből lehet megtudni. 1898-ban összesen 890 tételt, illetve tárgyat foglalt magában ez a leltár. Ebben az évben például Löfkovits Arthur debreceni ékszerész és műgyűjtő több régészeti és újkori történeti tárgyat adományozott száz darab régi pénzen kívül. Közöttük őskori és honfoglaláskori bronz ékszereket, egy bronz karperecet a szoboszlói leletből, egy réz csákányt az ottományi leletből. A debreceni mészáros céh ezüst poharát 1696-ból, a hentes céh ezüst poharát 1745-ből. 1899-ben új gyűjtemény létrehozását határozták el, szorgalmazva „ereklyemúzeum és az 1848—49-i szabadságharc emlékeinek gyűjtését". Az ún. ereklyemúzeumba került Csokonai már ott lévő fuvolája mellé az „ördöngös" professzor Hatvani István ezüst pohara, Kazinczy vadászpuskája, Kossuth gyöngyhímzéses levéltárcája, Arany János pipája, Petőfi